Mókás dolog ez a Facebook. Tegnap délelőtt bementem a Westendbe vásárolni, a telefonom automatikusan rákapcsolódott a wifire – majd közölte velem, hogy nem létezem. Legalább is a fészbuk szerint: személyes profilom eltűnt, nincs, nem van. Pontosabban azt közölte, hogy „Sajnos ez a tartalom jelenleg nem érhető el.” Még pontosabban: elképzelhető, hogy a hivatkozás, amelyre kattintottam, már nem érvényes, vagy az oldal olyan célközönség számára látható csak, amelybe nem tartozok bele.
Szép. Hírtelen kiderült, hogy nem vagyok a saját profilom célközönsége. Itt tartunk most, miközben hosszas levelezéssel próbálom bebizonyítani, hogy vagyok, létezek, sőt mi több – magammal azonos vagyok. Tehát kedves barátaim, ismerőseim, és úgy egyálta- lán: mindenki! Nem, senkit nem töröltem az ismerőseim közül, senkivel nem vesztem össze, sőt még csak el sem tüntettem magam-magam a fészbukról, hanem csak egy vélhetőleg véletlen furcsaság történt. Van ilyen. (Tessék mondani, van ilyen?)
P.s.: Addig meg, amíg rendeződnek a dolgok, nézegessétek a Hunvald-blog fészbuk oldalát. Az fb-porfilom híján…
UPDATE - ma 15:24: Az oldal, pontosabban a Facebook-profilom meglett, előkerült, jujj de jó! Most már csak azt kéne tudni, hogy hol volt, merre járt másfél napig. (Zuckerbergék szerint valaki csúnya tréfát űzött velem. Így aztán igazolnom kellett, hogy én, én vagyok.)
Hunvald György