A nagy nép olyan, mint a nagy ember.
Ha hibát követ el, felismeri.
Ha felismerte, beismeri.
Ha beismerte, kijavítja.
És aki rámutat a hibáira, azt a legjóságosabb tanárának tekinti.
(Lao-ce)
Szerintem a fenti idézetnek egy nagy testület döntéseire is igaznak kell lennie, legyen az akár az Alkotmánybíróság (AB) vagy akármilyen tótumfaktum. Történt ugyanis, hogy az Alkotmánybíróság 2016. november 28-án hozott IV/280/2015 sz. alkotmányjogi panaszt elbíráló végzésében, nagyon helyesen megállapította, hogy az Alaptörvényt sérti az, ha a büntetőügy további elintézésében olyan bíró vesz részt, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el. Éppen ezért, megsemmisítette a konkrét ügyben a Kúria ítéletét, mert a Kúria részéről olyan bíró vett részt a döntés meghozatalában, aki az ügyben a nyomozás során nyomozati bíró volt.
Régi magyar mondás, hogy csak az ökör következetes.
Az Alkotmánybíróság éppen a magyar közmondást erősítendő példát is mutatott egy nappal későbbi döntésével, az alkotmányjogi panaszom elbírálásakor. 2016. november 29-én végzést hozott az alkotmányjogi panaszom tárgyában és az eljárást okafogyottság miatt, megszüntette. A végzést az Alkotmánybíróság 5 tagú tanácsa hozta és az előadó bíró az a dr. Szívós Mária alkotmánybíró volt, aki az
alkotmányjogi panasz tárgyát képező ügyemben 8 alkalommal döntött nyomozati bíróként az előzetes letartóztatásom meghosszabbításáról és más egyéb nyomozati döntéseket is hozott velem kapcsolatban.
Ilyenkor logikusan a következő okokra gondolhatunk:
- Az Alkotmánybíróság döntései kizárólag a többi bíróságra nézve kötelezőek, a saját eljárásában nem számítanak,
- rá nézve is kötelezőek, kivéve, ha az „elmúlt nyócév” politikusai fordulnak hozzájuk jogorvoslatért,
- ha az első két pont nem játszik, akkor marad: Hunvaldnak sosem lehet igaza.
Az már csak hab a tortán, hogy a többek között, a magát az ügyből kizárni elfelejtett alkotmánybíró döntéseiről állapította meg a Strasbourgi bíróság jogerősen (a magyar állam nem fellebbezett ugyanis) a következőket:
„… a Bíróság feltárta, hogy a nyomozati eredmények, melyek a kérelmező fogva tartásának meghosszabbítását eredményezték, többnyire sztereotip döntéseken alapultak, míg a kérelmező lényegi beadványai nem lettek megfelelően figyelembe véve.”
Az Alkotmánybíróság, a súlyos eljárási hibával meghozott végzése mellett, még egy tartalmi kérdésben is elfelejtett dönteni, ugyanis csak a panaszom felét bírálta el oka- fogyottság címén. A panasz másik fele, mintha nem is létezne.
Csakhogy az abban foglaltak most sem okafogyottak.
Most mondjam azt, hogy miért várjak elfogulatlan döntést, ha olyan alkotmánybíró az előadó bíró, aki mind az abszolút, mind a relatív kizárási okot kimeríti?
Ezek után fogtam a pennát és levelet írtam az Alkotmánybíróság frissen megválasztott Elnökének (mellékelve). Bízva abban, hogy úgy kezdi a hivatalát, hogy az átmeneti időszakban keletkezett problémákat „új seprű jól seper” alapon megoldja. Na, erre kaptam egy olyan választ az Alkotmánybíróság Főtitkárától, ami a joghoz értők számára is kuriózum (mellékelve). A rövidke levél lényege az, hogy szerinte az alkotmányjogi panasz elbírálása az alkotmányjogi panasz befogadása után kezdődik és addig szerinte nem kell vizsgálni a bírói kizárásra vonatkozó szabályokat.
Szerintem meg az alkotmányjogi panasz elbírálása a panaszom érkeztetésével kezdődik, és az elbírálás egy több lépcsős folyamat. Kezdődik azzal, hogy a főtitkár előzetesen vizsgálja, hogy az indítvány alkalmas-e alkotmánybírósági eljárás megindítására, megfelel-e az indítványra vonatkozó, e törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, valamint fennállnak-e eljárást gátló akadályok.
Ha megindítható az eljárás, akkor az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról.
Ergo, az eljárás megindult, mert a főtitkár szerint a panasz megfelelt a formai és tartalmi követelményeknek, így jutott el a tanácshoz a panaszom, ahol az alkotmánybíróságról szóló törvény alapján, a kizárási szabályok miatt, dr. Szívós Mária alkotmánybíró, a tanács előadóbírója a közelébe sem mehetett volna az alkotmányjogi panaszomnak.
Ugye milyen egyszerű!
Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve és a saját döntésével ilyen helyzetet nem idézhet elő. A jogalkotó nem készült fel arra az esetre, hogy maga az Alkotmánybíróság hoz alkotmánysértő döntést, ami ellen nincs jogorvoslat Magyaror- szágon. Csak a Strasbourgi Bíróság tudja kimondani, hogy az Alkotmánybíróság döntése törvénysértő volt.
Mindegy, megvárom.
Sajnos a hibás döntések „megvédése” úgy látszik többet nyom a latba, mint a példamutatás, pedig a jog, a jogtörténeten keresztül emlékezik ezekre. A hibás döntések példaként szolgálnak majd az utókor számára, ezért lenne fontos azokat időben felismerni, beismerni és kijavítani a hibát. Kár, hogy ez is Strasbourgra marad.
Hunvald György
