66. AB, kis hibával

2017. január 19. - HunvaldGyörgy

A nagy nép olyan, mint a nagy ember.
Ha hibát követ el, felismeri.
Ha felismerte, beismeri.
Ha beismerte, kijavítja.
És aki rámutat a hibáira, azt a legjóságosabb tanárának tekinti.
(Lao-ce) 

Szerintem a fenti idézetnek egy nagy testület döntéseire is igaznak kell lennie, legyen az akár az Alkotmánybíróság (AB) vagy akármilyen tótumfaktum. Történt ugyanis, hogy az Alkotmánybíróság 2016. november 28-án hozott IV/280/2015 sz. alkotmányjogi panaszt elbíráló végzésében, nagyon helyesen megállapította, hogy az Alaptörvényt sérti az, ha a büntetőügy további elintézésében olyan bíró vesz részt, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el. Éppen ezért, megsemmisítette a konkrét ügyben a Kúria ítéletét, mert a Kúria részéről olyan bíró vett részt a döntés meghozatalában, aki az ügyben a nyomozás során nyomozati bíró volt.

alkotmanybirakmti.jpg

Régi magyar mondás, hogy csak az ökör következetes.

Az Alkotmánybíróság éppen a magyar közmondást erősítendő példát is mutatott egy nappal későbbi döntésével, az alkotmányjogi panaszom elbírálásakor. 2016. november 29-én végzést hozott az alkotmányjogi panaszom tárgyában és az eljárást okafogyottság miatt, megszüntette. A végzést az Alkotmánybíróság 5 tagú tanácsa hozta és az előadó bíró az a dr. Szívós Mária alkotmánybíró volt, aki az

alkotmányjogi panasz tárgyát képező ügyemben 8 alkalommal döntött nyomozati bíróként az előzetes letartóztatásom meghosszabbításáról és más egyéb nyomozati döntéseket is hozott velem kapcsolatban.

Ilyenkor logikusan a következő okokra gondolhatunk:

  1. Az Alkotmánybíróság döntései kizárólag a többi bíróságra nézve kötelezőek, a saját eljárásában nem számítanak,
  2. rá nézve is kötelezőek, kivéve, ha az „elmúlt nyócév” politikusai fordulnak hozzájuk jogorvoslatért,
  3. ha az első két pont nem játszik, akkor marad: Hunvaldnak sosem lehet igaza.

Az már csak hab a tortán, hogy a többek között, a magát az ügyből kizárni elfelejtett alkotmánybíró döntéseiről állapította meg a Strasbourgi bíróság jogerősen (a magyar állam nem fellebbezett ugyanis) a következőket:

„… a Bíróság feltárta, hogy a nyomozati eredmények, melyek a kérelmező fogva tartásának meghosszabbítását eredményezték, többnyire sztereotip döntéseken alapultak, míg a kérelmező lényegi beadványai nem lettek megfelelően figyelembe véve.”

Az Alkotmánybíróság, a súlyos eljárási hibával meghozott végzése mellett, még egy tartalmi kérdésben is elfelejtett dönteni, ugyanis csak a panaszom felét bírálta el oka- fogyottság címén. A panasz másik fele, mintha nem is létezne.

Csakhogy az abban foglaltak most sem okafogyottak.

Most mondjam azt, hogy miért várjak elfogulatlan döntést, ha olyan alkotmánybíró az előadó bíró, aki mind az abszolút, mind a relatív kizárási okot kimeríti?

Ezek után fogtam a pennát és levelet írtam az Alkotmánybíróság frissen megválasztott Elnökének (mellékelve). Bízva abban, hogy úgy kezdi a hivatalát, hogy az átmeneti időszakban keletkezett problémákat „új seprű jól seper” alapon megoldja. Na, erre kaptam egy olyan választ az Alkotmánybíróság Főtitkárától, ami a joghoz értők számára is kuriózum (mellékelve). A rövidke levél lényege az, hogy szerinte az alkotmányjogi panasz elbírálása az alkotmányjogi panasz befogadása után kezdődik és addig szerinte nem kell vizsgálni a bírói kizárásra vonatkozó szabályokat.

Szerintem meg az alkotmányjogi panasz elbírálása a panaszom érkeztetésével kezdődik, és az elbírálás egy több lépcsős folyamat. Kezdődik azzal, hogy a főtitkár előzetesen vizsgálja, hogy az indítvány alkalmas-e alkotmánybírósági eljárás megindítására, megfelel-e az indítványra vonatkozó, e törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, valamint fennállnak-e eljárást gátló akadályok.

Ha megindítható az eljárás, akkor az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról.

Ergo, az eljárás megindult, mert a főtitkár szerint a panasz megfelelt a formai és tartalmi követelményeknek, így jutott el a tanácshoz a panaszom, ahol az alkotmánybíróságról szóló törvény alapján, a kizárási szabályok miatt, dr. Szívós Mária alkotmánybíró, a tanács előadóbírója a közelébe sem mehetett volna az alkotmányjogi panaszomnak.

Ugye milyen egyszerű!

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve és a saját döntésével ilyen helyzetet nem idézhet elő. A jogalkotó nem készült fel arra az esetre, hogy maga az Alkotmánybíróság hoz alkotmánysértő döntést, ami ellen nincs jogorvoslat Magyaror- szágon. Csak a Strasbourgi Bíróság tudja kimondani, hogy az Alkotmánybíróság döntése törvénysértő volt.

Mindegy, megvárom.

Sajnos a hibás döntések „megvédése” úgy látszik többet nyom a latba, mint a példamutatás, pedig a jog, a jogtörténeten keresztül emlékezik ezekre. A hibás döntések példaként szolgálnak majd az utókor számára, ezért lenne fontos azokat időben felismerni, beismerni és kijavítani a hibát. Kár, hogy ez is Strasbourgra marad.

Hunvald György

A bejegyzés trackback címe:

http://hunvaldblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8712137061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

paragrafus 2017.01.20. 18:43:46

Kedves György!

Nekem is van jelenleg két benyújtott alkotmányjogi panaszom az Alkotmánybíróság előtt. És nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan fogják kezelni, elbírálni.
Most a két beadvány konkrét tartalmáról nem kívánok kiselőadást tartani, mert a panasz tárgya a jelen kommentem tekintetében abszolúte nem releváns.
Sokkal inkább azok a szempontok, amelyek az Alkotmánybíróság eljárásának jogosságát kérdőjelezik meg szigorúan alkotmányjogi szempontból.

A konkrét indítvány tartalmán túlmenően a következőket kértem:
1. Szigorúan csak alkotmányossági, alkotmányjogi szakmai szempontok alapján járjon el
2. Az alábbi nevezett személyeket zárja ki ezen alkotmányjogi panaszom eljárásából és vizsgálatából
3. Az alkotmányjogi panaszom tárgyával és szakmai elbírálhatóságával összefüggésben állapítsa meg, hogy az alaptörvény nem alkalmazható. Ebben a körben állapítsa meg, hogy az alaptörvény – a módosításaival egyetemben – közjogilag alkotmányellenes, ezért a megállapításon túl visszamenőleges hatállyal semmisítse meg és helyezze hatályon kívül.
4. A 3. pontban megfogalmazottak teljesülése alapján mondja ki és állapítsa meg, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya alkotmányos keretek között jelenleg is joghatályos, hatályvesztése semmis, ezért ez alapján folytassa le az alkotmányjogi panasz vizsgálatát.
5. A 4. és 5. pontban megfogalmazottak alapján és figyelembe vételével állapítsa meg, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.2.) közjogilag alkotmányellenes, ezért azt visszamenőleges hatállyal semmisítse meg és helyezze hatályon kívül.
6. Az 5. pontban megfogalmazottak teljesülése alapján mondja ki és állapítsa meg, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.1.) alkotmányos keretek között jelenleg is joghatályos, hatályvesztése semmis, ezért ez alapján folytassa le az alkotmányjogi panasz vizsgálatát.
7. A 4. és 5. pontban megfogalmazottak alapján és figyelembe vételével állapítsa meg, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.2.) közjogilag alkotmányellenes, ezért azt visszamenőleges hatállyal semmisítse meg és helyezze hatályon kívül.
8. A 7. pontban megfogalmazottak teljesülése alapján mondja ki és állapítsa meg, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.1.) jelenleg is joghatályos, hatályvesztése semmis, ezért ezt a törvény vegye figyelembe és alkalmazza a jelen alkotmányjogi panaszom elbírálása keretében.

A 2. pontban megfogalmazottak alapján állítottam és részletesen kifejtettem, hogy a 15 alkotmánybíró közül egyikük sem olyan, aki megfelelt volna azon alkotmányos követelményeknek, amelyek alapján már eleve alkotmánybíró jelölt lehetett volna. Egyikük esetében sem mutatható ki, hogy a követelményeknek megfelelt volna.
Ezen túlmenően azt is részletesen kifejtettem, hogy - az előbbi gondolatban megfogalmazottakon túlmenően - a 15 főből 12-nek a megválasztása sem felelt meg az alkotmányos követelményeknek.

Mindezek alapján azt állítottam és állítom, hogy jelen pillanatban - szigorúan alkotmányjogi keretek alapján - ennek a jelenlegi Alkotmánybíróságnak, mint testületnek és mint az alkotmánybírák összeségének nincs alkotmányos jogalapja arra, hogy egyáltalán eljárjanak Alkotmánybíróság jogintézménye keretében.

Szóval öszességében az a lényeg, hogy azt állítom, hogy az Alkotmánybíróság intézménye mögött jelen pillanatban nincs alkotmányos legitimáció. Ezért semmiféle eljárásra sem jogosultak. (És bár erre nem tértem ki, mivel az én alkotmányjogi panaszommal nincs összefüggésben, de az állításaim alapján a jelenlegi Alkotmánybíróság valamennyi határozata - függetlenül azok tartalmától - kivétel nélkül mind jog- és alkotmányellenes, mivel alkotmányos felhatalmazás hiányában nem voltak jogosultak Alkotmánybíróságként, mint testület eljárni.

Tiszteletteljes üdvözlettel:

Ferincz Jenő
paragrafus@chello.hu