72. Vörösiszap-per (1)

2017. február 07. - HunvaldBlog

Jóreggelt. És most Putyin után jöjjön egy egészen más téma. Kezdődött azzal, hogy jó egy éve, 2016 január legvégén Rezsiszilárd kipattant a színpadra és drámai hangú bejelentést tett "Merre van az igazság!?" címmel. A joghoz is értő rezsibiztos ugyanis mélységesen felháborodott azon, hogy a bíróság felmentette a vörösiszap-katasztrófa vádlottjait, meg hogy Hagyó Miklós is csak felfüggesztett szabadságvesztést kapott.

nemeth_szilard1.jpg

Ugyanekkor tette szóvá azt is, hogy egyes bírák nem akarják alkalmazni a megszigorított törvényeket a népvándorlásszerű migrációs hullámmal szemben. De nem elég, hogy ilyen engedetlenek, hanem, mint fogalmazott: ehelyett külföldre szaladgálnak, és ott kérik ezeknek az egyértelműen sikeres jogszabályoknak a megváltoztatását. (Azonban – mint mondta még –  a Fidesz az igazságszolgáltatással kapcsolatban tiszteletben tartja „a bírói függetlenség liberális követelményét”.)

Ne dolgozzon már hiába szegény szerencsétlen ügyészség… folyton vádat emelnek mindenféle antipatikus emberek ellen, akiket aztán felmentenek a rohadt szemét független bírók. Ez nem állapot. Lássuk be jobb lesz az, ha majd központilag eldöntik, hogy ki menjen rács mögé, leküldik az ítéletet, aztán jöhet a tárgyalás. A franc se szereti a meglepetéseket. Akit megvádolnak, azt ítéljék is el (via fb)

Nos, eltelt egy év, és mi történik tegnap? Hatályon kívül helyezte a Győri Ítélőtábla a vörösiszap-per első fokú ítéletét, felmentés helyett meg kell ismételni az egész eljárást. A károsultak szkeptikusak, a kormány meg örül és nyomást gyakorol a bíróságra. Szép. De lássuk, mit ír minderről – pontosabban a katasztrófa körüli keverésről  – Fügedi Ubul az fb-oldalán. (Csak hogy ne Németh Szilárd szintjén kelljen közelítenünk a témához…)

***

Vörösiszap

A győri ítélőtábla hatályon kívül helyezte a vörösiszap-katasztrófa ügyében hozott első fokú ítéletet, és az első fokú eljárás megismétlésére kötelezte a veszprémi bíróságot, leszögezve, hogy azt a bíróság egy másik tanácsának (értsd: másik bírójának) kell végigvinnie. Eszem ágában sincs eljárásjogi kérdésekkel foglalkozni — ezekhez nem értek. Amihez értek, az a katasztrófa: okai, lefolyása, a következmények egy része.

Az azóta megszüntetett Magyar Állami Földtani Intézetből azonnal a katasztrófa után megpróbáltunk kimenni a helyszínre, hogy frissiben vizsgálgassuk, mi is történt és miért. Igazgatónk azonban tájékoztatott arról, hogy a katasztrófa tanulmányozása éves tervünkben nem szerepel, tehát arra az intézet pénzeit és eszközeit használni TILOS: kiszállást, autót, engedélyt nem kap senki. Közvetlen főnökömnek viszont volt egy norvég alapos pályázata, és abból tudott fizetni, tehát csak egy hetet kellett várnunk. Sok mindenről lekéstünk, de így is többé-kevésbé dokumentáltuk a maradványokat, gyűjtöttünk egy csomó mintát, és nagyjából egy év alatt összeállt a kép.

A baleset okainak két csoportját (miért tört el, miért szakadt át) 2011 októberében írtam le a Vincentblogon.

Az eredményeket többhelyütt előadtuk (főleg szakmai fórumokon). Jobb szaklapban is megpróbáltuk megjelentetni, a már említett igazgatónk azonban publikálási tilalmat rendelt el azzal a szóbeli indoklással, hogy "a tények közlésével megzavarnánk a bíróság döntését". (Pedig igény, az lett volna rá...) Ennek megfelelően a bíróság, amely több részkérdésben szakértőnek jelölte ki a Földtani Intézetet (illetve jogutódját), a lényegről (az okokról és folyamatokról) sosem kérdezett minket. Szükségképpen csak az okoknak azt a csoportját ismerte meg, amit a BME-n derítettek fel: azt, hogy miért tört el a gát. Az okok és felelősök második csoportja megnevezetlen maradt.

A bíróság rendkívül helytállóan állapította meg, hogy elképesztő hibák és mulasztások hosszú sora vezetett a balesethez, miként azt is, hogy ezeket a hibákat és mulasztásokat nem a vádlottak, hanem az engedélyező és ellenőrző hatóságok követték el. Ez a sor azonban hosszabb az általuk megjelöltnél: a katasztrófa közvetlen oka ugyanis az egykori illeszték átszakadása. Alapvetően felelős, aki engedélyezte, hogy az illeszték a tározó sarkában legyen, aki nem ellenőrizte, hogy miféle anyaggal foltozzák azt be, és aki ezek után kiadta a használatba vételi engedélyt.

Miniszterelnökünk azonban rögvest a baleset után kijelentette, hogy a MAL vezetői a felelősek mindenért, tehát a kézivezérelt ügyészség őket ültette a vádlottak padjára — a tények legalább egy részét megismerve a bíróság pedig nem tehetett mást, mint hogy felmentette őket (leszögezve egyúttal, hogy nagyon szívesen elítélné a bűnösöket is, de őket ugyebár nem vádolták meg).

No nem, egy pillanatig sem állítom, hogy a MAL vezetői ártatlanok lennének. Az ő esetleges bűnösségüket egy egészen más eljárásnak kellene tisztáznia: olyannak, amely azt vizsgálja, maguktól voltak-e ennyire hülyék a hatóságok felelőtlen tisztviselői, vagy jól "megsegítették" őket ezért. No de ehhez már megint nem értek.

Most ott tartunk, hogy visszaültetik a vádlottak padjára a MAL-osokat, és újra megpróbálják rájuk kenni azt, amihez semmi közük — és amíg jogerős ítélet nem mondja ki, hogy mások a bűnösök, ezek a mások békésen kucoroghatnak pénzeszsákjaikon vagy ahol akarnak.

Tudja valaki, mennyi egy ilyen bűncselekmény elévülési ideje?
Meg fogják úszni.

Fügedi Ubul

P.s.: A korábbi Hunvald-blogon is szóba került már ilyenolyan szempontból megközelítve a vörösiszap-katasztrófa, illetve az ügyben folyó per, pl. itt: A bűnösnek kell felelnie.

A bejegyzés trackback címe:

http://hunvaldblog.blog.hu/api/trackback/id/tr9112189784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.