138. Jogászszemmel (7)

2017. augusztus 21. - HunvaldBlog

És akkor most ismét – de valószínűleg nem utoljára – ejtsünk pár szót a lassan lecsengő (?) Sukoró-ügyről, ill. a Kúria ítéletéről, Császy Zsolt és Tátrai Miklós vélt bűnösségéről. Az előző poszt alatti kommenthalom után most nézzük meg egy olyan valaki véleményét, aki tudja is, érti is, hogy miről ír, miről beszél: ismét dr. Sándor Zsuzsa* írása következik, aki a blogján és a Vasárnapi Hírekben szedte darabokra a Kúria ítéletét.

tatrai_atv2016.jpg

Jogászszemmel: 'Akkor én most költözöm'
Szerző: Sándor Zsuzsa

Tátrai Miklós kezdte így a héten írt blogbejegyzését, amikor megkapta börtönbehívóját. „Császy dr. egy hónap múlva csatlakozik a klubhoz” – tette hozzá.

Hogy hogyan jutott el idáig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) egykori vezérigazgatója és a társaság volt értékesítési igazgatója, az nem minden tanulság nélküli történet. Már csak azért sem, mert az állítólagos bűncselekményt kilenc évvel ezelőtt, 2008-ban követték el – már ha elkövették. Bár nem ez a sztori lényege, de azért ide kívánkozik, hogy annak a „hűtlen kezelésnek”, ami miatt elítélték őket, 10 év az elévülési ideje, a jogerős ítélet pedig 9 év elteltével született meg. Vajon Strasbourg szerint ez megfelelne a „tisztességes tárgyaláshoz való jog” emberi jogi követelményének?

A „baj” akkor kezdődött, amikor az állam képviseletében eljáró MNV 2008-ban egy tervezett turisztikai beruházáshoz kötődő telekcsere-szerződést kötött egy külföldi befektetői csoport képviselőjével, Joav Blum izraeli-magyar üzletemberrel. És akkor folytatódott, amikor Schiffer András, az LMP akkori frakcióvezetője „hivatali visszaélés” gyanúja miatt feljelentést tett Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök ellen. Tátrai és Császy végzetesnek bizonyult hibát követett el: nem vallottak Gyurcsány ellen, ezért azt az eljárást meg kellett szüntetni.

Az Alkotmánybíróság 2011-ben nyilvánította alkotmányellenesnek, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) önkényesen helyezhessen át ügyeket a kedve szerint kijelölt bíróságokra. A nyomozó hatóság 2012. július 20-án jelentette be, hogy vádat emelt Tátrai és társai ellen, és néhány nap múlva az ügy már a Szolnoki Törvényszéken landolt – a Fővárosi Törvényszék „túlterheltsége” miatt. (Tisztességes tárgyaláshoz való jog?)

A Szolnoki Törvényszék – meglehetősen hiányos bizonyítási eljárás alapján – különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés kísérlete miatt Tátrai Miklóst 4, Császy Zsoltot bűnsegédként 3 év 6 hónapi börtönre ítélte. A másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla csaknem 40 oldalon keresztül sorolta az elsőfokú ítélet hiányosságait, majd a tényállást kiegészítve és helyesbítve Tátrai és Császy mellett felmentette Markó Andreát, a Pénzügyminisztérium volt szakállamtitkárát és egy értékbecslőt is.

Ha a bíróság valakit elsőfokon elítél, majd a másodfok felmenti (vagy fordítva) harmadfokú eljárásra van lehetőség. Az ügyész fellebbezése folytán így került Tátrai és Császy ügye a Kúriára.

Nem fárasztanám az olvasót bonyolult jogi okfejtésekkel, csak annyival, amennyi feltétlenül szükséges annak megértéséhez, miért tartom elképesztőnek, a Kúria bűnösséget kimondó ítéletét.

Egy harmadfokú eljárásban nem lehet sem bizonyítást felvenni, sem a már meglévő bizonyítékokat a korábbi bíróságtól eltérően mérlegelni és végképp nem lehet olyan ítéletrészhez hozzányúlni, amely már jogerős. Ha a Kúria részben megalapozatlannak találja a korábbi ítéleteket, két dolgot tehet: az iratok alapján helyesbíti azt, vagy egy már megállapított tényből eltérő következtetést von le.

Nem lehet azonban iratellenesnek tekinteni olyan megállapítást, amelyik két tanú elfogadott vallomásán alapul. Márpedig a Kúria ezt tette. Ezt hívják „felülmérlegelésnek”, ami tilos.

Az ügy harmadrendű vádlottja Markó Andrea volt, akinek a felmentése Szegeden jogerőssé vált. Ez azonban nem zavarta a Kúriát abban, hogy egy vele kapcsolatos tényállásrészt is – a törvényi tilalom ellenére – kiegészítsen. Példákból most elég ennyi.

A Kúria – ahhoz, hogy kimondhassa Tátrai és Császy bűnösségét – éppen olyan hibákat vétett, mint amilyeneket a Szegedi Ítélőtábla eljárásában kifogásolt. Mindössze annyit változtatott – a szerinte is megalapozatlan – Szolnoki Törvényszék ítéletén, hogy mindkét vádlott büntetését 1-1 évvel mérsékelte.

Ez a „gesztus” igazán megható! Én pedig jogászként leemelem nem létező kalapom az előtt a jogi bűvészkedés előtt, amellyel a Kúria eljutott a vádlottak bűnösségének kimondásához.

(Megjelent a Vasárnapi Hírek 2017. augusztus 19.-i lapszámában,
de már a JogÁsz-blogon is elolvasható...)

Szép Magyarország, édes hazánk! – énekelték tegnap az István, a királyban. Aha. Szép. Éljen augusztus húsz, az új kenyér, az államalapítás és az Alkotmány ünnepe!

*Dr. Sándor Zsuzsa jogász, kényszernyugdíjas bíró, tanácselnök, büntetőjogász, a Fővá- rosi Bíróság volt tanácsvezető bírája, a 2012-ben kényszernyugdíjazott 234 bíró egyike.

***

Ez az ítélet és az egész eljárás bekerül a magyar igazságszolgáltatás szégyenletes ügyei közé. Örülök, hogy október 31-én végleg hátat fordíthatok a megszégyenített, megalá- zott jogász szakmának, amit egy év híján negyven évig műveltem. Ez a rezsim csúfot űz a jogalkotásból és a jogalkalmazásból is. Egyre több a kapcsolatokból élő nyerészkedő gazember a pályán … És amíg a NER fennáll ez a helyzet egyre rosszabb lesz. Egyre több lesz a börtönbüntetéssel lezárt koncepciós per, míg végül a jogállamnak már a látszata is elillan. (via Varga Béla)

A bejegyzés trackback címe:

http://hunvaldblog.blog.hu/api/trackback/id/tr7412768832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.