A hétvégén Sátoraljaújhelyen voltam a családommal egy barátomnál. Jó sok programot raktunk össze, már régen gyalogoltam ennyit hegynek fel és hegynek le. Megnéztük a füzéri várat is, ami persze jó kis kapaszkodót jelent.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Sétálgatok a várban és egyszer csak meghökkentem: Hát EMMI?! Balog miniszter úr is éppen ezt a várat szemelte ki túraügyileg, s ahogy láttam, leginkább ő is csak privát kirándulónak tűnt, mert nem volt nagy felhajtás körülötte. De ez most mindegy is. Na szóval, jöttem ki a várból és leültem egy kőre, erősen pihegve. Miközben ott üldögéltem a többieket várva, egyszer csak megszólított egy férfi és kérdi:
- Nem maga az a Hunvald?
- De, én vagyok! – mondtam.
- Kivédett már mindent? – kérdi.
- Ki, de van néhány piros fénykardú Sitt (jól olvassák, nem Sith-et akartam írni a Csillagok háborúja nyomán), aki nem nyugszik és állandóan újrakezdi a harcot – feleltem rá.
Tovább beszélgetve kiderült, Debrecenből jöttek megnézni a várat. Ment a diskurzus, közben jött felfele egy hatvanas pár. Mosolygott rám a férfi, és ahogy közelebb értek mély hangon megkérdezte, ugye maga az a Hunvald, aki a TV-ben volt. Mondtam neki is, hogy igen, én vagyok az a Hunvald. Gratulálok! – mondta s nyújtotta a kezét. Kezet fogtunk, mondtam neki vigyázzon a köveken, mert könnyen eleshet. Aztán elindultam lefele, ezzel vége is lett a fogadóórának.
A feleségem, aki egy kicsit lemaradt, mondta, hogy azoktól akikkel először beszéltem megkérdezte egy másik csoport, hogy ki volt az az ismerős arc akivel beszéltek. A férfi mondta nekik, hogy hát az az MSZP-s polgármester, aki három évet volt börtönben, azután meg kiderült, hogy feleslegesen. Na, ezért adtam azt a címet ennek a bejegyzésnek, mert ez már a „Változások kora”.
Ma már másként tekintenek sokan ezekre (azokra?) az időkre. Ezt a saját bőrömön tapasztalom meg, nap mint nap, mindenfele járva. A médiának köszönhetően szinte mindenhol ismerős az arcom. Az idők során a sok mocsok kikopott a fejekből és maradt ami maradt, amiből józan paraszti ésszel bárki le tudja vonni a következtetéseket. Ahogy tették ezt itt, az ország Budapesttől igencsak távoli vidékén is.
Igaz, nagyon igaz, hogy az emberek egy pillanat alatt ejtik a korábban szeretett embert és nagyon gyorsan változik a véleményük azokról is, akiket egy államgépezet próbált meg eltiporni, megalázni. És ez igaz az összes politikai szereplőre, akivel ilyen történt.
A történelem mindig ismétli önmagát. Erzsébetvárosban és szerte Magyarországon járva, az ilyen élmények és emberi reakciók, azok, amik folyamatosan megerősítenek abban, hogy helyes úton járok.
Hunvald György