A „nagypolitika” után vissza a kerületbe: ma délelőtt az Akácfa utca környékén jártam, méghozzá a Dohány és a Wesselényi utca közti részen. Ahol (minő meglepetés!) megint felbontások, ilyen olyan fél- és egész útlezárások fogadják az arra tévedőt, mert bizony az Akácfában lezárások vannak. Még mindig – vagy épp megint, a fene se tudja már követni ebben a nagy felbontogatós, ámde állítólag gondosan tervezett kavalkádban.

Ami biztos: túrnak fúrnak, útfeltörnek, terelnek – hetek, hónapok óta hadiállapot van a környéken. Pedig ezen a szakaszon nem is olyan rég, pár hónapja temették vissza a kiásott árkokat. Aztán egy darabig így volt, majd megint felbontották, végül lebetonozták az egészet, az aszfaltozást kihagyva. (Megjegyzem, a korábbi, zúzottköves megoldásnál azért ez a mostani, ha nem is sokkal, de valamennyivel jobb!)

Persze értem én, hogyne érteném, hogy cserélni, javítani kell gáz-, víz, istentudja milyen csöveket, vezetékeket. No de így?! Ennyiszer és ennyi ideig?

Kérdeném: egészen biztos, hogy mindezt csak így lehet végrehajtani? Egészen biztos, hogy ezeket a valóban szükséges közműcseréket (vagy miket) nem lehet ennél átgondoltabban tervezve, jobban elvégezni? Esetleg úgy, hogy az itt lakó és az erre járó embereket ne szívassák hónapokon át?

Mint a ma készült (pillanat)képeken is látszik, jelenleg így fest az utca a Dohány utca sarkáról. (Többet, nagyobb méretben feltettem a fészbukra is, ott aztán lehet bennük gyönyörködni!)

De hasonlóról írt (és rakott fel képeket) – véletlenül szintén ma – Földes Péter is a Face- bookon, csak épp egy utcával odábbról, a Dob utca környékéről:

Erzsébetvárosi vigasságok
Erzsébetváros épül. Ez a szöveg olvasható a házfalakra kirakott tájékoztató táblákon, és ez most tényleg így van.
Erzsébetváros úgy épül, hogy december óta már negyedszer bontották fel a Dob utcát és környékét. Gázvezetéket fektettek, vízvezetéket, távvezetéket.
Ez eddig három. És most, negyedszerre is. Ezúttal valószínűleg csak az utat javítják, már elvitték a száz éve kitartó járdaszegélyeket (valahol, valakinek jó lesz valamire), és új követ raknak a helyére.
Ami talán nem annyira strapabíró, mint a régi, de ez nem szempont.
Hogy ennek az egésznek, mi értelme, leszámítva, hogy az itt élőknek rengeteg kellemetlenséget okoz, nem tudni. Ami biztos: állandóan zaj van és por, a közlekedési káoszról nem is szólva.
A melósok hétvégén is kora reggel kezdenek zörögni, majd miután mindenkit felébresztettek, fájront van, mert reggeliznek.
Egyszer persze kész lesz ez is, és talán olyan is lesz, hogy nem bontják fel újra az utat.
Így élünk mi a szebb napokat is látott Erzsébetvárosban.

P.s.: Hát igen, kussoljon mindenki, mi így szoktunk megállni. És felújítani. Meg épülni, szépülni, gondosan tervezni.

***

A választókerület jelenlegi, fideszes képviselője, Veres Zoltán a mostani Erzsébetváros újságban a környéken folyó fejlesztésekről ezt írja: Erzsébetvárosban látható eredményei vannak a gondos és előre megtervezett fejlesztési programnak. … idén az egész Akácfa utcában és a Dob utca Kazinczy utca–Erzsébet körút közötti szakaszán felújítják a teljes útburkolatot. Mindezekből látszik, hogy az évről évre megtervezett, folyamatos fejlesztési program eredményeként számos területen tud az önkormányzat rekonstrukciókat végre- hajtani. Hát, a fene se tudja. Ha mindezt tényleg így tervezték, azt kell, hogy mondjam: sajnos sikerült.