257. Botlatókövek 2018.

2018. augusztus 13. - HunvaldBlog

„Egy kő, egy név, egy emlékezet.” 

Az elmúlt héten több mint ötven munkaszolgálatos egykori lakóhelyének bejárata előtt helyeztek el botlatóköveket, stolpersteine*-ket. Köztük van Radnóti Miklós is. A költő botlatóköve egykori lakhelye, a XIII. kerületi Pozsonyi út 1. számú ház bejárata elé került, ahol egykoron feleségével, Gyarmati Fannival élt. Ahonnan elindult a munkaszolgálatba – és a halálba. Günter Demnig német képzőművész szombaton mintegy kétszáz emlékező jelenlétében helyezte el a botlatókövét.

radnoti_botlatoko.jpg

Fotó: Gordon Gábor

Botlatókövek: macskakő nagyságú betonkockákra applikált réz emléktáblák, amelyek a nácik által deportált, koncentrációs vagy megsemmisítő táborokban, vagy munkaszolgálat során meggyilkolt embereknek, zsidóknak, romáknak, az ellenállási mozgalmak tagjainak, homoszexuálisoknak, Jehova Tanúinak, keresztény ellenzékieknek és fogyatékkal élőknek állítanak emléket – utolsó szabadon választott lakhelyük bejárata előtt, a járdába süllyesztve. A táblákon az elhurcoltak neve, születésük, valamint meggyilkolásuk időpontja szerepel.

Majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt – a kvótanépszavazásos gyűlöletkampány kö- zepén – az akkor felavatott botlatókövek kapcsán azt írtam: A világért sem akarnék én itt és most bármiféle párhuzamot vonni, de azért azt csak megkérdezném már; tessék mondani, a mostani menekültellenes gyűlöletkampány áldozatainak (is) vajon ki és mikor állít majd vala- milyen emléket?

Azóta eltelt két év. Orbán Viktor újabb kétharmadot szerzett, kampánya kibővült, már nem csak a menekültek ellen uszít és kelt gyűlöletet. Soroljam? Ugye tetszenek még emlékezni a Niemöller idézetre?

*A Stolpersteine a német nyelvben botlatókövet jelent, de a kifejezés nem csupán a fizikai értelemben vett megbotlásra utal, hanem arra is, hogy elakadunk egy gondolatnál, nem tudunk átlépni rajta.

***

Günter Demnig, német szobrász az elmúlt húsz évben mintegy 60 ezer botlatókővel állí- tott emléket a holokauszt áldozatainak. Magyarországon mintegy négyezer botlatókő van, Budapesten tizenegy éve, 2007. április 27-én helyezték el az első követ a Ráday utca 5. szám előtt, ahol Rónai Béla állás nélküli tisztviselő lakott, akit 1945. január 19-én Sop- ronbánfalván munkaszolgálatosként öltek meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://hunvaldblog.blog.hu/api/trackback/id/tr4414178949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Éhesló 2018.08.15. 20:59:39

Kellene ilyen minden magyar bakának is.
Kellene a málenkij robotra és a rosenfeldi haláltáborokba hurcolt, határon agyonlőtt, pincékben, kertek alatt agyonvert magyaroknak, sváboknak, katolikusoknak, reformátusoknak.
Kellene a tito rác partizánjai által lemészárolt tízezreknek is, magyroknak és sváboknak is, mert nekik máig nem lehet sírjuk, emlékművük a fejlett ejrópa dicsóségére.
Meg a ruszkik által megerőszakolt minden magyar nőnek, leánynak és gyermeknek is kellene "botlatókő".
Egyfolytában botlanánk.

Csak, hogy tudja mindenki a fájdalom, a halál, a szenvedés nem ismeri ki a zsidó és ki nem.
A poszter is belebotolhatna pár magyar áldozat kövébe legalább és észrevehetné, a háboró nem ismert se vallást, se származást.
De amíg hasznpt lehet húzni a kiválasztottak szenvedéséből nem lesz botlatóköve egy magyar áldozatnak sem. Svábnak sem.
A zsidó lehet csak áldozat.
Senki más.