Tegnap jelent meg a 168 órán egy hosszabb cikk, mely szerint az ügyészségnek még 2015-ben két ügy kapcsán kellett mérlegelnie, hogy mit lépjen: az egyik oldalon állt egy jogerős bírósági ítéletben ejtett 8 milliós vesztegetési vád, és két darab tíz évvel ezelőtti tanácsadói szerződés (egyik havi 300 ezer forint, a másik 140 ezer forint értékű), melyek alapján azonban újra neki lehetett ugrani egy ellenzéki politikusnak.

A mérleg másik oldalán pedig egy nagyjából 20 milliárdos sikkasztási ügy szerepelt (Dobrai Sándorné, Kun-Mediátor Szolgáltató Kft.), sok-sok esetleg megmenthető ká- rosulttal. Ön szerint hosszas mérlegelés (?) után hogy döntött az ügyészség?

Úgy van, Ön jól gondolta: nem a 20 milliárdos csalássorozatot választotta a független ügyészség, hanem a másik, politikailag fontosabbnak ítélt lehetőséget ragadta meg foggal-körömmel. Brókermarcsi ügyében így aztán elmaradt a vádalku, a forró nyomos információk kihűltek, a károsultak száma nem csökkent. Mert a magyar igazságszolgál- tatás példásan végzi a dolgát.

Nem hiszem, hogy a világ boldogabb részein ilyen előfordulhatna. Apropó! Valaki hallot- ta már, hogy mit reagáltak minderre az ellenzéki pártok? Csak kérdem.

P.s.: Czibula Csaba – korábbi, 2011 november végén tett írásbeli vallomásával szöges ellentétben – most már minden téren bűnösnek érzi magát. Vajon mit ígérhettek neki az ügyészek? Nem tudni. Mostani vallomása Gál György ügyében nem igazán számít, ő már letöltötte a büntetését. Csakhogy a tanácsadói szerződések ügyében jogerősen fel- mentett Hunvald György esetében ezzel az ügyészség számára megnyílt a lehetőség a perújrafelvételre, minek nyomán megkezdődött Hunvald ügyének újratárgyalása. (Megj.: Rajmon Balázs tanácsvezető bíró 2018 januárjában azonban lemondott posztjáról, így az eljárást újra kellett kezdeni.)