328. Mi így ünneplünk

2019. március 15. - HunvaldGyörgy

Ma ismét forradalmi napra virradtunk. Orbán Viktor – csakúgy, mint tavaly meg azelőtt – a Múzeumkertből szólt a néphez. És a Birodalom – melynek terjeszkedő árnyéka van – lett az új Soros. Legalább is erről ünnepi beszélt a Nemzeti Múzeumnál. Megjegyzem, ilyen semmitmondó beszédet rég mondott, nem is értem, ehhez miért kellett lengyeleket meg német szélsőjobbosokat importálni. (Ja, és az amerikai nagykövet amint Orbán beszélni kezdett távozott az ünnepségről, . A lengyelek és a németek maradtak…)

marc15_petofi.jpg

Délután 5 után nem sokkal véget ért a Szabad sajtó útjára összehívott közös ellenzéki megemlékezés is, amin civilek és aktivisták mellett az ellenzék minden, kicsit is komolyan vehető erejének rekordmennyiségű képviselője felszólalt.

Egy nappal korábban pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvéd- tisztképző Karán egy diák Petőfi Magyar vagyok című versét mondta – volna el. Azért csak volna, mert utólag arra kérték őt, ill. szüleit, hogy az utolsó versszakot hagyja el. Minder- ről az Index írt, a cikk szerint az volt a gond, hogy Petőfi a vers vége felé jóval keményebb hangot üt meg. A diák édesanyjának egy ezredes telefonált, hogy ne mondja el a fia a kínosnak gondolt versszakot; arra hivatkozott, hogy egy tábornok kérését tolmácsolja. Az adott versszakban egyébként ez állt:

„Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!”

(Állítólag ezek után az ezredes nagy gálánsan egy másik vers megtanulását ajánlotta fel a fiatalnak...)

Nos, nem véletlenül nem engedték elmondani a diáknak a verset. Ami jó ebben az, hogy ők is látják, hogy Petőfi sorai mennyire aktuálisak, ezért aztán cenzúrázták őt 2019 márciusában. Ami rossz ebben a történetben, hogy gyávák és asszisztálnak mindehhez a hatalom kedvéért.

"A hatalom akkor is kényszerít, ha kér, nem csak akkor, ha parancsol." Macrobius

De mi ünneplünk, mert mi így szoktunk ünnepelni. Manapság.

Hunvald György

P.s.: Latinovits Zoltántól itt hallgatható meg a vers. Az utolsó szakasszal együtt persze.

A bejegyzés trackback címe:

https://hunvaldblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8114691502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.