Rövid és nem túl bonyolult történet következik. Pár napja megkeresett a Csengery utca egyik házának a lakója, és a következőket adta elő. Nemrégiben társasházi közgyűlésen vett részt; ő lakástulajdonosként életvitelszerűen abban a házban él (ezen van a hang- súly). Az egyik napirendi pont arról döntött, hogy hozzájárul-e a társasház ahhoz, hogy a házban Airbnb szolgáltatás működhessen.

Azok a tulajdonosok, akik ezt napirendi pontot szerették volna megszavaztatni, vagyis akik a tulajdonukon keresztül csak üzletet látnak egy lakóház mindennapi működésében, pici többségben voltak az életvitelszerűen ott lakókkal szemben, de ez nem volt elég a napirend megszavazásához. Patthelyzet alakult ki. Végül az önkormányzati tulajdon (kb. 20 %) segítségével megszavaztatták a napirendi pontot és leszavazták az ott élőket.

Szerintem, az önkormányzati tulajdont képviselőnek mindig úgy kell szavaznia, ahogy a lakók többsége akarja; ez a rendszerváltás óta kőbe vésett, íratlan szabály. Azt pedig, hogy ki a lakó, viszonylag könnyű eldönteni. Szerintem.

Az önkormányzati tulajdon képviseletében, nem a magántulajdont kell védeni, hanem a lakóközösséget. Nem tudom mennyi ilyen önkormányzati segédlettel meghozott közgyű- lési döntés lehetett eddig a jobb sorsra érdemes kerületünkben, de ezt nem szabad ennyiben hagyni.

Hunvald György