Közismert történelmi anekdoták (személyes emlékeimből).
Csak úgy eszembe jutott. Aha, épp most.
Bene Ferenc (Balatonújlak, 1944. december 17. – Budapest, 2006. február 27.) a XX. század második felének egyik legjobb magyar belső csatára volt. Kivételes képességeit számos nagy mérkőzésen csillogtatta, így például az 1966-os foci VB-n mind a négy mérkőzésünkön lőtt gólt, és beválasztották a VB "Álom tizenegyébe". Ezért aztán pályafutásának vége felé ő lehetett a harmadik olyan magyar focista, akinek enge- délyezték, hogy külföldre szerződjön, és ő keresett is némi, idehaza szépnek mondott pénzt a finn másodosztályban.
Rendben hazajött, ám a kalamajkák ezután kezdődtek. Méghozzá azzal, hogy megkereste Benét a másodosztályban játszó Volán csapata, hogy nem akarna-e náluk még egy-két szezont elfocizgatni amúgy leeresztésképpen. Bene ráállt, elvégre ő nemcsak tudott, de szeretett is focizni — no meg hát érdekelte, mire megy ott a fiatalok között ennyi évesen.
Így hát ő lett a másodosztály gólkirálya, a Volán pedig feljutott az NB I-be. Ekkor az Újpestnél hirtelen rádöbbentek, hogy Bene játékengedélye elvileg még mindig náluk van. Tehát a Volánnál csak kölcsönképp játszott, most azonban térjen vissza anyaegyesületé- hez, de üstöllést. — Amit kell, azt muszáj — gondolta, és visszament. A csapatnál persze nem számoltak már a magyar foci pár évvel előbbi nagy legendájával — csak azért ren- delték vissza, hogy ne játsszon a Volánnál.
Hogy annyira azért mégse lógjon ki a lóláb, betették néhány meccsen tíz-húsz percekre, az újpesti közönség (30–40 ezer ember egy-egy mérkőzésen) pedig az "árulót" látta benne, és egy emberként pfújolta, gyalázta és ócsárolta.
Az érdemei és teljesítménye, illetve az ezekért kapott "elismerés" között az ellentmondás oly feltűnő volt, hogy az újságírók nem győztek értetlenkedni, és mikrofonvégre kapták a korán kopaszodó gólzsákot.
— Nézze, elért már a futballban mindent, amit lehetett. Anyagilag sincs rászorulva, hogy pályára kelljen lépnie és hallgatnia ezt a tömérdek ocsmányságot. Miért csinálja akkor még mindig?
Bene — aki megérdemelten vált még életében legendává — visszakérdezett:
— Tudják maguk, milyen fantasztikus érzés harmincezer ember ELLEN focizni?
Fügedi Ubul
