A 444 beszámolója szerint nemrég "közepesen nagy vihart kavart, hogy a Demokratikus Koalíció négy képviselője is nemmel szavazott egy, az Európai Parlament bizottsága elé kerülő javaslatra, amely a Földközi-tengeren a menekültek mentésén javítana. A javaslat két szavazat híján bukott el. A DK húzását a Momentum is kritizálta". A DK különböző politikusai azóta nagy igyekezettel próbálják elvinek feltüntetni ezt a tettüket. Nagy igyekezettel, de kevés sikerrel.

Így például Dobrev Klára öt hosszú pontban és még tovább részletezi, hogy programjuk stb. megfelelően nem szavazhattak "igennel a kötelező áttelepítési kvótákra". Hogy ebből milyen logikával következik számára, hogy tehát az egész javaslatra nemmel kellett szavazni, azt most ne firtassuk. Foglalkozzunk inkább a tartalmi részekkel: Dobrev mondandójából tökéletesen egyetértek azzal, hogy nem helyes, nem jó, ha bármely parlament senkit sem kötelező javaslatokat, ajánlásokat stb. fogalmazgat ahelyett, hogy jó minőségű szabályokat hozna. (A "jó minőségű" saját betoldás: nem ismerem az EU-s jog egyetlen olyan környezetvédelmi szabályát sem, amely szakmailag rendben volna; ezen a mechanizmuson még sok izmozni való van.) Újabb ellentmondás feszül azonban e között az elvinek szánt álláspont és aközött a prakticizmus között, hogy kell a két nagy frakció egyetértése, "mert Európa így működik".

Na most vagy-vagy. Ha tudomásul vesszük (vagy pláne direkt állítjuk), hogy Európa így működik, akkor azt állítjuk, hogy ezekkel a senkit sem kötelező papírokkal működik. Azt, hogy a DK ezt mennyire így gondolja, mi sem jelzi jobban, mint hogy képviselői elmentek az ülésre és szavaztak. Méghozzá nemmel. Nem maradtak távol, nem tartózkodtak: aszonták, hogy márpedig ezeket a dolgokat nem akarják. En bloc.

Dobrev mellé teljes mellszélességgel sorakozott fel Molnár Csaba, hogy újabb logikai bravúrokkal örvendeztesse meg olvasóit. Zanzásítva:

• Mit nem akarnak?
• Az áttelepítési kvótát nem akarják.
• Miért nem akarják?
• "Mert semmi esély nincs az elfogadására.”

Nos, tiszta szívvel pont az olyan, tök esélytelen javaslatokat lehet (érdemes) támogatni, amelyek elvi alapvetésével egyetértünk, de praktikus okokból nem minden tiszta. Mindezt kiváltképp az ilyen, senkit sem kötelező javaslatoknál (amelyek valószínűtlen elfogadása sem kötelez senkit semmire). Méghozzá azért, mert, az ilyen, senkit sem kötelező javaslatok fontos részei az Unió működésének. Az a szerepük — aminek fontosságát a DK képviselői megjelenésükkel és szavazatukkal is hangsúlyozták — hogy megjelenítsék ezeket a bizonyos elvi álláspontokat. Ilyenkor derül ki — nem abból, amit mondanak, hanem abból, ahogyan szavaznak — hogy az a szervezet, amelyet ott képviselnek, miként vélekedik ezekről az alapkérdésekről.

Egy-egy ilyen szavazás a "jelkép értékű gesztus" kategória kiemelt eseménye. A DK gesztusa pedig egyértelmű. Nem az a baj ezzel, hogy "egy platformra kerülnek" Magyarbasival és Jobbikkal — ez időnként elkerülhetetlen. Ha akár egyik, akár a másik minden kérdésben ellenszenvesen viselkedne, nem lennének szavazói. Nem az a baj ezzel, hogy a Magyarbasival Együttműködés Rendszerének, "őfelsége ellenzékének" képét rajzolja a külvilág elé: egy olyan Orbán–Gyurcsány tengelyét, amelynek környé- kéről is:

• elmenekül, aki nem gyűlöl eléggé,
• aki eléggé gyűlöl, az ellenségnek kijelölt migráncsokat gyűlöli, és
• akik gazdaságát az ellenségnek ki nem jelölt, évi 50 ezer betelepített migráncs tartja fenn.

A baj az, hogy nekünk, akik nem utáltuk a DK-t, azt üzenik vele, hogy igen, a migráncsok le vannak szarva, fulladjon meg valahány.

***

Megkérdezi a tanító néni a kisiskolásokat:
— Gyerekek! Ki tudja, mi az a tragédia?
Pistike nagyon jelentkezik, majd' kiesik a padból.
— Mondjad szépen!
— Tanító néni, kérem, a tragédia az, ha döglenek a nyulaim.
— Nem jó, Pistike. Ha döglenek a nyulaid, az baj, de még nem tragédia. Tragédia például, hogy jön hozzánk Brezsnyev elvtárs repülővel, de a repülő lezuhan, és Brezsnyev elvtárs szörnyet hal. Érted már?
— Értem, tanító néni!

Másnap szakfelügyelő látogat az osztályba, és tanító néni villogni akar.
— No, gyerekek! Tudja-e valaki, mi az a tragédia?
Pistike csak úgy duzzad az önbizalomtól.
— Mondjad, Pistike!
— Tanító néni, kérem, a tragédia az, ha jön hozzánk Brezsnyev elvtárs repülővel, a repülő lezuhan, és Brezsnyev elvtárs szörnyet hal.
— Nagyon jó, Pistike!
— De ez nem baj. A baj az, ha döglenek a nyulaim.

Fügedi Ubul