Tegnap Szijjártó Péter, a népszerű teremfocista és űrkutatási szakember (mellékesen külgazdasági és külügyminiszter, de ez nem fontos) Sevillában az Európai Űrügynökség (ESA) miniszteri konferencián bejelentette, hogy Magyarország 2024-ben űrhajóst kíván küldeni az űrbe, az orosz Roszkoszmosszal együttműködve.
A menet közepén hat-hat izmos pap rudakon cipelte a Viking több mint kétméteres, csillogó ezüstből készített mását. Eléggé hasonlított is a rakétára (…) és hogy még jobban kísértsék a valóságot, üreges belsejét faszénnel és illatos füstöt adó gyan- tákkal tömték tele, a farkából vastagon tódult a füst és a láng.
Repülni persze nem tudott, de alkotóit így is teljesen kielégítette. Magas hangon énekelve, a dübörgő hasas templomi dobokat szüntelenül verve, büszkén vonultak végig a városon, a nép mindenütt leborult előttük. (Zsoldos Péter: Távoli tűz)
Merjünk nagyot hazudni álmodni. Mert határ a csillagos ég.
***
Azt már csak remélni merem, hogy nem bízzuk az oroszokra az űrhajó megépítését, inkább Mészárost kéri fel a magyar kormány, hogy legyen már olyan kedves, és építse meg a nemzeti űrrakétát, amivel majd aztán meghódíthatjuk végre az űrt. (K. Szalonna)