Mindig nárcisztikus vezetőket választunk, pedig a szerények tehetnék jobb hellyé a világot.
A válsághelyzetek és a szorongás kedveznek a nárcisztikus személyiségeknek. Akkor is, ha a lelke mélyén mindenki tudja, hogy nem ez a jó irány. (Index)
Ez most egy fontos cikk. Meg kellene tanítanunk az embereknek, hogy ne dőljenek be a nárcisztikus személyiségeknek. Sokan kérdezik, hogy miért lehet az, hogy a szegények, az elesettebbek körében különösen népszerűek a nárcisztikus, populista, és gyakran erősen autoriter, jobboldali vezetők — amitől azok nem ritkán a saját érdekük ellen szavaznak.
Nos, részben azért mert a Harmadik Út baloldala egész egyszerűen cserbenhagyta ezeket a rétegeket, lemondott a munkavállalói jogok hatékony, erős és erélyes képviseletéről; ezeknek a rétegeknek az iskolázására, képzésére különös hangsúlyt kellene fektetni; mert pontosan az alacsonyabb képzettségűek, iskolázottságúak azok, akik felülnek a politikai szélhámosoknak, akik szerte a világon letarolták a politikai palettát 2010 óta.
Marosan Bence Peter
***
A gazdasági és társadalmi válságokkal együtt járó szorongás és bizonytalanság ideális táptalaj lehet arra, hogy a karizmatikus/nárcisztikus vezetők megszerezzék vagy meg- erősítsék a hatalmukat. Ilyenkor megnő az esély, hogy grandiózus tervekkel rendelkező, megmentő szerepkörben tetszelgő nárcisztikus vezetőt válasszunk, aki hosszú távon a nagy kockázatú, de látványos döntéseivel veszélybe sodorja a csoportot. (via Index)