A "bengáli" nyelven alkotó Joepardy figuráját Babits, Karinthy és Kosztolányi találta ki — rendes életrajzzal, áldokumentumokkal, ahogy kell. "Verseinek" többségét Kosztolányi írta, blőd aforizmáit Karinthy. Egy echte reinkarnációja mostanság a XVI. kerületi rendőrség szakértője.
Minden ember egyforma: egyik ilyen, másik olyan. — "A csúszdák használatából eredő kockázat lényegesen függ az azt igénybe vevő ügyességétől, képességétől és nem csupán csak az életkorától." Segítek: az idézőjelbe tett, csúszdás idézetek vannak korunk szakértőjétől; amelyikben nincs csúszda, az eredeti Joepardy.
A figyelmeztető jelzés nélkül felállított, de balesetveszélyes csúszda a gondatlan veszélyeztetés alapesete. A rendőrség 2020. november közepén zárta le a sérült gyerekek szüleinek bejelentésére indított "nyomozást", mert az igazságügyi szakértő véleménye alapján arra jutott, hogy ez „a cselekmény nem bűncselekmény”.
A hegycsúcsok felül vannak. — "Amíg a kérdéses csúszdán lecsúszva az egyik gyermek sérülést szenvedett, addig ugyanazt a csúszdát számos gyermek sérülésmentesen használta".
Az, hogy messze nem minden lecsúszó gyereknek tört el a sípcsontja vagy tört ki a foga, már a bejelentés szövegéből egyértelmű volt. A szakértő itt legfeljebb a megfogalma- zásról tehet: sikerült belecsempésznie egy tévedést (az ügyesen lecsúszó gyerekek nem "addig" használták sikeresen a csúszdát, amíg pechesebb társaik megsérültek, hanem előttük, illetve utánuk). Az ilyen apróságokon (he-he) felülemelkedve azt láthatjuk, hogy szakértőnk fejében a gyerekek afféle kis homokzsákokként léteznek (az "élnek" itt helytelen kifejezés lenne), és ha valamelyik a fegyelmezett hanyattfekvés helyett felül, netán még kapálózik is, annak a szüleje magára vessen.
Meghalni csak egyszer lehet. — Semmiből a kevés is sok.
Ami a nyomozást lezáró határozatból valósággal süt, az a veszély fogalmának önkényes (át)értelmezése. Nem az a veszélyes csúszda, amelyiken minden gyerek meghal — az a csúszda gyilkos. Az a veszélyes, amelyikről néhány gyerek esik le. Méghozzá nem olyanok, akik a kockázatot szándékosan növelve bravúrkodnak, hanem akik az eszközt — rendőri kifejezéssel — rendeltetésszerűen használják.
Az, hogy egy játék ennyire veszélyes, egyáltalán nem baj. A csúszdák marha jól néznek ki, tessék megnézni a képeket — én is szívesen kipróbálnám őket. Mély meggyőződésem, hogy urbanizált társadalmunkban a gyerekektől rusnyán elvettük a veszély érzését meg a kockázat örömét, és ez nagyon kártékony. A veszélyes eszközt nem lezárni kell (mint a kerület másfél nap után a szép csúszdákat), hanem ki kell tenni melléjük egy táblát, hogy "Veszélyes csúszda, legyenek óvatosak! Ki-ki saját felelősségére használhatja."
Minden túlsó parttal szemben megtalálod az innensőt. — Víz alatt nem lehet énekelni.
A történet talán legszürreálisabb eleme, hogy a kerület a csúszdák átvételekor a "minő- ségellenőrzés során mindent rendben talált". Tehát nem műszaki átadás-átvétel volt, amin jobb esetben egy csapat gyerek próbálta volna ki a cuccot önfeledten sikoltozva, de még a rosszabb esetben is lelöktek volna csúszdánként 4-5 különféle (könnyű, nehéz, hosszú, tömzsi stb.) homokzsákot, hogy látni lehessen, merre mennek (közben mennyire leng ki a váz stb.). Nem, ehelyett "minőségellenőrzés" volt, azaz megnézték, hogy a konstrukció, illetve egyes részei megfelelnek-e az érvényes szabványoknak és egyéb előírásoknak. Az nem baj, ha ezekben a papírokban komplett hülyeségek vannak, ahhoz az ellenőrnek semmi köze.
Muszáj ideidézni a határozat vonatkozó részét:
A szakértő álláspontja szerint az MSZ EN 1176-os szabványsorozat szakkifejezései, előírásai az egyes szabványrészek esetében nem következetesek egymással, továbbá a szabványokban olyan pontatlan fogalmazások, körkörös hivatkozások és ellentmondások vannak, amelyek ellehetetlenítik az értelmezést és az alkalmazhatóságot. A szakértő véleménye szerint a vonatkozó szabványsorozat jelen esetben nem ad egyértelmű választ a vizsgált problémára, konkrétan az alagútcsúszda zárt részének engedélyezett hosszára...
Egyáltalán nem baj, ha a gyerek félúton kirepül, és a lendülettől Hold körüli pályára áll. Az számít, hogy találunk-e a papírok közt olyant, amelynek az építmény megfelel. Most és mindörökké.
A halak sohasem hazudnak. — A jelen a jövő múltja.
Fügedi Ubul
„A képen nagy bizonyossággal Tsúszó Sándor és Cecil M. Joepardy látható. A felvétel egy kontaktmásolat arról az üvegnegatívról, amit a Keleti pályaudvar kávéházának pincéjében talált meg egy Pinkhammer Rudolf nevű sváb műbútorasztalos és tájképfestő. A negatívval a borospince törött ablakának egyik rését tömte be valamelyik pincér, az egerek távol tartása végett.”
