Addig is, amíg megtudhatjuk, hogy a kerület öt kulturális intézményét miért is kellett a Fideszt (és a pártállami időket) idézően egyetlen vezető alatt centralizálni – beszéljünk az elefántokról.
Erről a mi nagy Kínához dörgölőzésünkről (vasút, egyetem, vakcina stb.) az elefántos viccek jutnak az eszembe. A helyzethez roppantul illő egérkéset-hidasat mindenki ismeri, de a könyvkiadósat talán nem.
A történet teljesen ártatlanul kezdődik azzal, hogy a Humboldt egyetem természetrajzi sorozatában kiadnak egy könyvet az elefántokról. De a franciákban felhorgad a verseny- szellem, és a gloire szidolozásának szándékával a szimpla ismertető helyett gazdagon illusztrált szakmunkát jelentetnek meg: Az elefántok és a szex.
A Csatorna brit oldalán arra gondolnak, hogy nekik több és többféle elefántjuk van, mint ennek a két nyeszlett nációnak együtt. Dombornyomású bőrkötéses kiadványuk: A királynő elefántjai.
Az óceán túloldalán már két kötetre bontják a tudnivalókat:
- Az elefántok az afroamerikai lakosság emlékezetében;
- Hiedelmek és népi mendemondák az elefántokról.
A szuperhatalmak versenyének erre a területre is ki kell terjednie, tehát a szovjetek három kötettel jönnek:
- Lenin és az elefántok;
- Az elefántok jelentősége a népgazdaság fejlesztésében;
- Az SZKP XXV. kongresszusának határozatai az elefántokról.
Mindezek után persze Bulgáriában is meg kell jelennie egy kis füzetkének:
A bolgár elefánt a Nagy Szovjet Elefánt legjobb barátja!
Fügedi Ubul