A múlt hétvége nagy híre volt, hogy a magyar kormány nem kéri az uniós helyreállítási program 9 milliárd eurós kedvezményes hitelét. Csak a vissza nem térítendő támogatást. Ügyes. Magyarra fordítva: 2511 milliárd forintnyi támogatásra és további 3384 milliárd forintnyi hitelre lettünk volna jogosult, de ez utóbbit nem kértük. Azért mert – ahogy azt Gulyás Gergely egy szombati interjúban mondta – nem akarunk eladósodni. Aha.

Megjegyzendő, hogy a nagyon kedvezményes hitelnek a jogállamisági mechanizmusok erősítése lett volna az egyik feltétele, így aztán nincs min csodálkozni, hogy Orbán hirtelen közölte Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével, hogy köszönjük szépen, de a felkínált keret 43 százaléka is bőven elég lesz nekünk. Csak jöjjön minél hamarabb.

A fenti hírhez – pár rövid részlettel – Lakner Zoltán Rosszul sikerült brüsszeli utazások c. jegyzetét ajánlanánk most így a hétvégén mindenki figyelmébe, ITT pedig mindenképp tessék elolvasni a teljes írást…

Orbán az Európai Bizottság elnökével készült tárgyalni múlt héten. Pontosabban, péntek reggeli állami rádiós hangüzenetében kijelentette, „nem akarok én igazából semmiről tárgyalni”, azaz, a dolgok le vannak rendezve. A híréhes elemző már péntek este gyanút fogott, mi történhe- tett, hogy nem adnak ki még csak egy közleményt sem a nagy fontosságú útról, ugyanis a téma az uniós helyreállítási alap 5800 milliárd forintjának letutizása volt.

Majd aztán vasárnap Gulyás Gergely, sittelhordó miniszter kibökte, arra jutottunk, hogy nem kell nekünk ez a sok pénz, elég csak 2500 milliárd, a vissza nem térítendő támogatás. Az uniós hitelfelvételből ránk eső többi 3000 milliárdot egyelőre bent hagyjuk, mert nem akarunk eladósodni – mondta Gulyás, háta mögött a Fudan kínai és Paks orosz hitelével.

(…)

A különös fordulatnak, hogy Orbánnak egy nagy adag pénz most nem kellett, az az oka, hogy a nagyon kedvező kamatozású hitelt az EU nem csak úgy hozzávágja a tagállamokhoz, hanem feltételekhez köti.

(…)

Mivel pedig rendszere működésén nem akar és nem is tud változtatni Orbán, hiszen a korrupció a szisztéma része, inkább lemondott a nevünk- ben 3300 milliárd forintról. Csak kijön a klientúra újbóli megetetése, a NER-építőipar felpörgetése, ezáltal a gazdasági növekedés felhúzása és egy kis választási osztogatás 2500 milliárdból is!

Lakner ezzel fejezi be jegyzetét: Ebből is látszik, hogy van itt baj rendesen. A válság egy éve bebizonyította, hogy a NER-elit képtelen megállni a lábán az uniós és állami források folyama- tos adagolása nélkül. (...) Felzabálják majd ezt a kisebb adag uniós pénzt is, s valójában az a kérdés, jut-e majd elég arra, hogy a választók jövőre úgy érezzék, ők is kaptak valamit.

Hát így. És itt még egy szót nem ejtettünk arról, hogy kedd délelőtt pedig – alig néhány nappal a brüsszeli, köszi, inkább nem kérjük után – a parlament kétharmados többséggel röhögve megszavazta az állami vagyon (ne feledjük, itt most ezermilliárdokról van szó!!!) Fideszhez köthető alapítványokba való kiszervezését... (Az egyetemi kuratóriumok tagjait pedig nyiltan világnézeti alapon válogatják ki.)

Nem mondhatni, hogy visszafogják magukat, kisöprik a kincstárat, viszik a közvagyont – miközben fejlesztésre szánt EU-s pénzekről mondanak le. Mert nem akarunk eladósodni. Brüsszelnek.

*

Péntek este már ki is hirdették a Magyar Közlönyben, azt a 19 törvényt, amiknek az elfogadásával a parlament jóváhagyta, hogy az állam több mint 10 egyetemet, jelentős ingatlanokat és részvénycsomagokat adjon alapítványi tulajdonba. Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnöknek a kézhezvételtől számítva 5 napja lenne a törvények megfonto- lására. És bár az alapítványi törvények miatt az ellenzék az Alkotmánybírósághoz készül fordulni, Áder János rekordgyorsan aláírta őket - írja a 444.hu.