Toka Gábor elismerten Magyarország egyik legjobb (ha nem a legjobb) választási szakértője. Kiváltképp a közvélemény-kutatásokhoz ért piszkosul. Melegen ajánlom mindegyik elemzését, így a mostanit is. Billentyűt azonban azért ragadtam, mert miközben végső javaslataival (most is) maradéktalanul egyetértek, az elején a megfontolásai féloldalasnak tűnnek.
Igaza van abban, hogy a második forduló az ellenzéki marketing csődje, de messze nem gondolom, hogy eleve az ötlet rossz volt. Lehetett volna jó, ha nem arról szólt volna, mi- lyen nímandok a többiek, hanem arról, milyen belevaló gyerekek vagyunk mi így együtt — főleg én.
Ehhez azonban az kellett volna, hogy a jelöltek megalapozottan tudjanak ígérni dolgokat — és lehetőleg ne ilyen megveszekedett populista baromságokat, mint az újabb rezsi- csökkentés. Amihez persze az kellett volna, hogy az "összefogó" pártok adjanak nekik garanciát arra, hogy amit nagyon akarnak, azt meg is tudják majd csinálni. Másképpen: arra, hogy az összefogás ne választási, hanem kormányzati együttműködés legyen. Erről azonban szó sincs; a választási program 1:1 Magyarbasit másolja: "adjátok meg nekünk a bizalmat, AZTÁN majd eldöntjük, mit is kezdjünk vele".
Amíg azonban Magyarbasi egyszemélyi vezető, tehát evidens, hogy ha valamit akar, azt üstöllést meg is csinálják neki, az összefogók majdani frontemberéről csak annyi biztos, hogy bármit is akar, azt valamelyik résztvevő el fogja gáncsolni. DK megpróbálhatja elvenni a határon túli magyarok választójogát, de ezt nem hagyja majd a Jobbik. MZP megpróbálhatja elszámoltatni a 2010 előtti időszak kedvezményezettjeit, de ezt nem hagyja az MSZP és a DK stb.
Itt jön elő az, amire Toka egy részkérdésben ilyen frappánsan hív fel: „ne ilyen menü-manipulációs ravaszkodással akarjunk nyerni”!
Határozott véleményem, hogy ez a rendszer fennmarad mindaddig, amíg a szétosztható vagyon elfogytán magától össze nem omlik (és akkor aztán rossz lesz nekünk, nem kicsit), vagy amíg valaki (bárki) nem állít ellene hiteles, versenyképes kihívót. A hitelesség feltétele, hogy az illető ne a sokak számára elfogadhatatlan pártok valamelyikéből jöjjön, a versenyképességé pedig hogy érthető, kívánatos és elérhető dolgokat ígérjen — ne olyanokat, mint az alaptörvény érvénytelenségének kimondása.
Most is vannak ilyenek a mezőnyben, csak szóba se kerülhettek. Az Összefogás mindegyik részvevőjének fontosabb volt, hogy a saját jelöltjét akarja lenyomni a többiek torkán. Így is lesz, utána jön a béna kacsa effektus.
Fügedi Ubul
*
A magam részéről teszek még egy kísérletet, egy utolsót, hátha… A többi néma csend. Az a tragikus helyzet és tragikomikus végzetszerűség, hogy semmit sem képes tanulni ez az ország. Az iránytű tropára ment, Észak helyett Dél-Nyugatot mutat, Dél helyett Keletet, napok óta már nem a Fidesz a legyőzendő ellenfél, hanem az, aki Dobrev Klárára vagy Márki-Zay Péterre szavaz. Ki beszél itt már Ráhel spanyolhoni lefalcolásáról, a francia borvidékről, Pegazusról és Pandóráról? Senki. (via Gábor György)