Mire jó az Európai Unió, ha pár ezer menedékkérőt sem tud megmenteni? Bernard Guetta fél mondatának (…amikor nyomorból menekülő, Lukasenka által csapdába csalt szerencsétlenek haldokolnak hidegben és éhségben, és nem tudjuk megmenteni őket anélkül, hogy engednénk a provokációnak) margójára.
Nincs itt semmiféle "provokáció". Ezek a fogalmak az olyan emberek fejéből pattannak ki, akik régóta nem az őket delegáló társadalmak problémáival foglalkoznak, hanem a sajátjaikkal — és ezen problémák többsége óvodás szintű hatalmi játszma.
Orbán Viktor: „...a két nép és a két ország sokkal közelebb van egymáshoz, mint azt gondolni szoktuk”. (444.hu, 2020. június 5.)
Nem arról van szó, hogy "a provokációnak nem szabad engedni" (tényleg — miért is nem?), hanem arról, hogy ezek a jól bepalizott szerencsétlenek ott éheznek-fáznak-nyomorognak a határon. Ezek után (azok között, akik egyáltalán csinálhatnak valamit) 3-féle embert különböztethetünk meg:
- vannak azok, akik segítenek az éhező-fázó-nyomorgó szerencsétleneken (ezek jellemzően civil szervezetek tagjai vagy magánszemélyek; jól látszott ez a Baross téren anno);
- vannak azok, akik nem segítenek rajtuk (ezek jellemzően a különféle pózokba merevedő és álságos dumák mögé bújó politikusok) és
- vannak azok, akik kihasználják ezen szegény emberek nyomorúságát (jellemzően ilyen Lukasenka és az ő régi haverja, Orbán).
Ki-ki eldöntheti, hova húz.
Fügedi Ubul
*
Illegális migrációt szervez Európa közepén, a magyar külügy mégsem mondja, hogy „Stop Lukasenka”. Akár 75 millió dolláros üzlet is lehetett eddig A. Lukasenkának az államilag szervezett és menedzselt embercsempészet. Hogyan zajlik az utóbbi idők legcinikusabb nemzetközi provokációja? (via Válasz Online)
