A többség szerint Orbán Viktor betartja, amit ígér. (Telex) 

Mi, akik jól kiépült diktatúrában nőttünk fel, még emlékezhetünk arra, milyen féltő gonddal óvtak minket a kártékony, idegen eszmék betörésétől. Rádiókészülékeink nem fogták a nyugati hullámsávokat, a külön a "mi" sávjainkra telepített adókat (pl. Szabad Európa) pedig zavarták. A gondoskodó állam megadta nekünk mindazt a tájékoztatást, amelyre csak szükségünk lehetett, és ehhez az információkat hozzáértő és helyes ideológiai alapon álló emberek dolgozták fel — még a kvantummechanikának is volt külön, "marxista" értelmezése.

Ezért aztán nekünk, mezei állampolgároknak semmiféle szükségletünk nem is lehetett az alapadatokra. Azokat gondosan titkosították, "nehogy az ellenség kezébe kerüljenek".

Manapság ezt úgy mondják, hogy "nemzetbiztonsági / nemzetgazdasági érdekből", és ez a frázis épp úgy nem jelent semmit, mert épp úgy nincsenek olyan (objektív) kritériu- mok, amelyek alapján az intézkedés jogos voltát meg lehetne ítélni. Épp úgy hasraütésre megy. Utolsó hat internetes találatom szerint titkosították:

• a Budapest–Belgrád vasútvonal szerződéseit (az idén csak eddig több mint 82 milliárd a "gazdaságvédelmi" alapból),
• Paks II. szerződéseit (a hitel törlesztését átütemezték a 2026-ra várt választási vereség utánra, az építkezést még nem sikerült engedélyeztetni),
• az egészségügy reformjáról szóló, 352 millió forintos tanulmányt:
• a Pegasus-ügy dokumentumait;
• az operettív törzs minden döntését és dokumentumát;
• legutóbb pedig már a kórházi várólistákat is:

E kurta szemelvény alapján úgy tűnik, a titkosítás legfőbb (ha nem egyetlen) szempontja, hogy azokat az adatokat titkosítják, amelyekre hivatkozva a kormány tevékenysége kellő alappal bírálható — lenne.

Ezen tények ismeretében csak úgynevezett metaadatokból — esetünkben a titkosító döntések gyakoriságából — következtethetünk arra, hogy kormányunk tevékenysége minden kritikán aluli.

Ez azonban kevés ember érdeklődését kelti fel — nem úgy, mint a rezsicsökkentés és a hatósági árak. Mi nyugdíjasok ebben nőttünk fel, ezt szeretjük. Kormányunk intézkedé- seit a magyarok abszolút többsége helyesli.

Manapság, amikor egy-két kattintással bárhonnan, bármilyen hír lehívható, nem zárhatjuk el választóinkat ezektől a hírektől. Tehát az kell, hogy ők önként, maguktól ne akarják ezeket a híreket megismerni. Hogy ellenségesen fogadjanak és elutasítsanak minden olyan információt, ami a jó kis akolmelegen kívülről jön. Ez korunk tán legkárté- konyabb jelensége, a visszhangkamra.

Fügedi Ubul

A visszhangkamra olyasmi, mint egy szekta. A szekta elkülöníti tagjait azzal, hogy elidegeníti őket bármilyen külső forrástól. A kívülállókat aktívan címkézi gonosznak és megbízhatatlannak. A szekta tagjának bizalmát beszűkítik a belső hangokra. (Kathleen Hall Jamieson, Frank Capella: Echo Chamber 2010.)