Hétfőn bejelentette az egyesült ellenzék, hogy Róna Pétert jelölik köztársasági elnöknek. Róna Péter a Jobbik javaslata volt. Korábban hetekig Iványi Gábor jelöléséről volt szó, az ő személyét hatból öt ellenzéki párt támogatta, egyedül a Jobbik utasította el. A Jobbik kitartott Iványi elutasítása mellett, és lenyomta a másik öt párt torkán a saját jelöltjét. Így aztán az Angliában élő, 80 éves közgazdász lett az ellenzék köztársaságielnök-jelöltje.

Edgar Swan ezt írja minderről a Kolozsvári Szalonnán (részlet, de tessék elolvasni a teljes írástaz eredeti helyén, van miért. Aztán szabad elgondolkodni...):

Amikor meghallottam, hogy az ellenzéki összefogás pártjai Róna Pétert jelölik köztársaságielnök-jelöltnek, úgy voltam vele, az ő dolguk. Aztán elmúlt ez a fél másodperces kegyelmi állapot és rájöttem, lófaszt az ő dolguk, mert az én dolgom is.

(…)

Iványi személye önmagában vádbeszéd lett volna azon a pulpituson akkor is, ha meg sem szólal. Elégtétel lett volna a teljes ellenzéknek és mindenkinek, aki bukott már el, akiért valaki kinyújtotta a kezét, aki itt él, ahol a többségünk, a valóságban, ahol nincsenek milliós fizetések és szolgálati luxus, hanem kemény munka van és elfogadható élet van, vagy elfogadhatatlan nyomor van.

(…)

Nekem úgy tűnik, az ellenzéki pártok politikusai állatira gyorsan felejtenek. Elfelejtették, hogy nem azért jött létre az összefogás, mert ők hirtelen, hosszú évek után megvilágosodtak, hogy csak együtt érhetnek el eredményt. (…) Azért jöhetett létre az ellenzéki összefogás, mert a kormányváltást akaró emberek – tehát nagyjából az országlakók fele – egyértelművé tették, hogy vagy valóban tesznek a pártok a változásért, vagy mennek a szemétdombra. Nincsen tovább kényelmes megélhetési ellenzéki bolhacirkusz.

(Edgar Swan: Most tette egyértelművé az ellenzéki összefogás összes pártja,
hogy megint szerepzavarban vannak)

Ez van. A legújabb Závecz-felmérés ismeretében emelni kellett a tétet, valami nagyot kellett gurítani, valami elképesztőt. És sikerült.