Putyin: “Ez nem háború Ukrajnában, hanem különleges katonai művelet.”
A világ: “Na de Elnök úr! Ezek nem szankciók, hanem különleges pénzügyi műveletek.”
(Találtam / Juszt László)

Az orosz invázió tizenegyedik napján is heves összecsapások zajlottak Ukrajnában, az oroszok azzal próbálják megtörni az ellenállást, hogy polgári célpontokat, városokat ágyúzzák és bombázzák. Lakóházakat, iskolákat, kórházakat lőnek szét, tűz alatt tartják a humanitárius folyosókat, ahol menekülni próbálnak a civilek — egyszóval mindent és mindenkit lőnek. A háború miatt már több mint 1,5 millió ember hagyta el hazáját, milliók maradtak alapvető szolgáltatások nélkül az ostromlott, bekerített ukrán városokban.

Putyin szerint azonban ő nem tehet semmiről, csak az ukránok egyfolytában provokálják őt is meg az orosz hadsereget. Közben a tétet is emelte, a nyugati szankciókat tegnap egy Oroszország elleni hadüzenethez hasonlította, ma pedig orosz védelmi minisztérium szóvivője konkrétan megfenyegette Romániát és „más határmenti országokat”. Hogy amennyiben megengedik, hogy reptereiket használja az ukrán légierő (amit ugye az orosz jelentések szerint már az invázió első napján megsemmisítettek), azt Moszkva úgy értelmezi, hogy az érintett országok beszálltak a katonai konfliktusba.

Nézem a facebookon egymás után felbukkanó propaganda filmeket Orbán Viktor "háborús mindennapjairól" és szabályosan kiráz a hideg. Az egyik menekültszálláson egy két gyermekes család tagjaival beszélget, kezet csókol az egyik megszeppent kislánynak és megkérdezi, hogy "most mi lesz az iskolával?". Kérdezi ezt attól a fejét lehajtó, rémült kislánytól, aki azt sem tudja, hogy holnap hol hajtja álomra fejét, mi van az édesapjával, lesz-e még holnap is hazája. A másik videon Tarpán, a polgármester házának udvarán áll könnyes szemű, síró asszonyok gyűrűjében, és mint egy zupás őrmester teszi fel egymás után pattogó kérdéseit. "na és honnan jöttek?" "hu, az messze van", "és hány gyerek van?" öt - feleli a nő. "Öt. Az jó" - válaszolja.. "És mi van a házzal? Őrzi azt valaki?" - kérdezi a miniszterelnök. Az egyik nő zokogva válaszolja: "most nem a lakásról kell gondolkodni, hanem az életről" - de ez már nem érdekli Orbánt, gyorsan eliszkol hatalmas kíséretével. (via Vásárhelyi Mária)

De itt van még ez is, mert a propaganda videók sztárja szerint mi olyan nagyon bátorak, ámde megfontoltak és szolidárisak vagyunk: a Pravda Magyarországot Oroszország barátai közé sorolta — egyetlen uniós tagállamként. Barátok még többek közt: Kína, Venezuela, Észak-Korea, Egyiptom, Kazahsztán, Belarusszia, Szerbia, Kuba, Brazília, Dél-Afrika, Kirgizisztán, Tadzsikisztánt és Azerbajdzsán. Szó se róla, díszes társaság. (Megj.: Az összeállítás szerint Magyarország azért került be a felsorolásba, mert hivatalosan ugyan nem utasította el a szankciókat, de kategorikusan elutasította Ukrajna felfegyverzését.)

P.s:: Mit mondott a mi kis hullámlovasunk pénteki rádióinterjújában az orosz–ukrán háborúról? Nem, ez így nem pontos: ő amúgy általában beszélt "a háborúról", amelynek egyfajta példája "az ukrajnai fegyveres konfliktus". E mondandó lényege, hogy a baloldal (amibe a rá jellemző nagyvonalúsággal a Jobbbikot is beleveszi) a "háború oldalán áll". Nem az ukránokén, nem az oroszokén, hanem a háborúén. Mindegy, kik irtják egymást, csak minél szorgosabban!

*

Ajánlott irodalom: Szele Tamás: Az ukrán roncstelep. Így állunk, kérem. Az orosz erőknek komoly esélyük van arra, hogy megverjék saját magukat. Csak azt nem értem, minek kellett ehhez megtámadni Ukrajnát?