Hunvald-blog

679. Egy nap Ukrajnában

2022. március 09. - HunvaldGyörgy

„Aki megment egy életet, egész világot ment meg.” – Talmud 

A Lokálpatrióták Erzsébet Városáért Egyesület képviseletében Ukrajnában voltam Turik Oleg barátommal, az Ukrán Országos Önkormányzat tagjával. Mintegy másfél millió forintnyi adományt vittünk: hálózsákokat, kötszert, takarókat stb. Csupa olyan dolgot, amit az ukrán partnerek azonmód tovább is szállíthatnak egy tábori kórházba.

ukran4.jpg

ukran2.jpg

Rég keltem át országhatáron, új az útlevelem. Most két ukrán pecsét van benne — szerintem lesz több is. Amíg hivatalosan átadtuk az adományt, jól körülnéztem.

Az ukrán oldalon rengetegen jöttek — szinte csak nők, gyermekeik és olyan idős férfiak, akik gyerekként talán még a világháborút is megélhették. Volt, aki kocsival, de sokan anélkül. Pici gyerekek igyekeztek anyjukkal és egy bőrönddel a kilátástalanságba. Volt egy anya hat gyermekkel, a legkisebb talán hároméves lehetett. Összes vagyonuk egy pár bőrönd; ennyi maradt.

Láttam az arcukon a borzalmat, ami elől a lehető leggyorsabban át akarnak jutni a biztonságba. Ennek a generációnak ez a háború jut: egy hódító hadsereg, amely rommá lövi otthonát, megöli szeretteit — akár családját, akár kedves társállatát.

ukran6.jpg

ukran5.jpg

Az átadás után megkérdeztem egy kétgyermekes édesanyától, hová mennek. Mondták, hogy Budapestre, így hát elhoztuk őket. Útközben kiderült, hogy Harkovból menekülnek, mert lebombázták az otthonukat. A férj hozta el őket a határig, az 1200 km három napig tartott. Angliába mennek tovább, rokonokhoz.

Szörnyű lehet. A férjek többnyire elhozzák a családot a határra, és ahogy szeretteik átjutnak a biztonságba, ők visszafordulnak harcolni. Felfoghatatlan, mennyit szenvednek az ukrán civilek!

Engem mindig mélyen érintett a szenvedés, egész életemben küzdöttem ellene. Azt hiszem, ez így is marad, amíg csak gondolkodni tudok. Tennem kell ellene és tenni fogok, ahogy eddig is.

Hunvald György

P.s.: Egy dolgot még le kell írnom, a magyar határőrök és vámosok dicséretét. Kedvesen, empatikusan fogadják a menekülteket — le a kalappal előttük! Szervezetten, hatékonyan dolgoznak, nagyon büszke voltam rájuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://hunvaldblog.blog.hu/api/trackback/id/tr2817776668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.03.11. 10:32:28

Hamarosan indul a náci menetoszlop kijevből Berlin felé, mint 1944-ben.

Reméljük, a nácik fele még útközben elhull.

CSOKKI MÁLNA 2022.03.11. 10:48:58

A kocsiban még a régi nóták szólnak..?:)
süti beállítások módosítása