Kamaszként (80-as évek...) feltűnt nekem, hogy mennyire meg lehet nálunk ismerni a nyugati turistákat. Arra jutottam, hogy a fő különbség a felemelt fej – a szó összes értelmében. Olyan embereknek látszottak, akik emelt fővel járnak. Nem félnek, nem szoronganak, és ezért nem is gyűlölnek. Otthon vannak a világban.

Annyira vágytam erre az érzésre én is, hogy szinte fájt. Aztán jött pár szép év, amikor lehetségesnek tűnt, hogy egyszer nálunk is így lesz. Örülök, hogy tanúja voltam.

És vasárnap megteszem, ami tőlem telik azért, hogy ne vesszen el végleg ez a remény.

Borsi Vera