Ugyanúgy rabolják az oroszok Ukrajnában a műkincseket,
ahogy a nagyapáik tették. (HVG) 

A II. világháborúban előbb a németek, majd hasonló buzgalommal az oroszok rabolták végig fél Európát. Az oroszok kezdetben saját műkincseiket akarták visszaszerezni, majd mindent elraboltak, ami az útjukba került. Mint mondták: háborús zsákmány. Csak fél évszázaddal később vallották be, hogy német múzeumokból így rabolták el — többek közt — a trójai aranykincseket, amit még Schliemann ásott ki. De az is számtalanszor előfordult, hogy a Szovjetunióba szállították korábban a németek által más országok múzeumaiból elrabolt festményeket és műalkotásokat. (Megj.: Mindmáig folynak a találgatások számos értékes műkincs sorsáról.)

A mariupoli polgármesteri hivatal munkatársának felvételén orosz katona távozik műkincsekkel megrakodva a mariupoli Történeti Múzeumból © Petro Andriuscsenko / Mariupol polgármesteri hivatal

Most megint múzeumokat rabolnak ki. Először a Dnyeper-parti Zaporizzsja katonai parancsnoka jelentette be, hogy a város múzeumainak legértékesebb darabjait az orosz csapatok összegyűjtötték és elszállították. Mariupol hatóságai már konkrétabbak voltak, és mintegy kétezer műtárgy elrablásáról számoltak be, a legértékesebbek között említve egy különlegesnek számító tóra tekercset, festményeket és régi ikonokat – írja a HVG.

A történelem ismétli önmagát, azzal a különbséggel, hogy az orosz hadsereg most nem visszaszerzi műkincseiket, hanem rablóbandaként kifosztanak egy másik országot – lop- nak mindent, amit csak érnek: gabonát, mosógépet, hűtőt, kombájnokat, traktorokat. És most már szervezetten műkincseket is.

Gondolom a korábbi „hagyományokhoz” híven, ezek is mind háborús zsákmánynak minősülnek.  

*

A Mű cikke szerint a melitopoli helytörténeti múzeumban orosz katonáktól kísérve olyan szakemberek jelentek meg (épp úgy, mint a II. világháború második felében az ú.n. „trófeabrigádok”), akik pontosan tudták, hogy mit keresnek. Az ötvenezer tételt számláló gyűjteményből elsősorban a közel két és félezer éves szkíta aranyak iránt érdeklődtek, végül 198 műtárggyal – a szkíta aranyak mellett többek között ritka régi fegyverekkel és ezüstérmekkel – a hónuk alatt távoztak. A módszerek semmit nem változtak 1945 óta.