Pár napja az LMP országos, a Momentum és az Ő Hazájuk pedig helyi népszavazást kezdeményezett a tervezett debreceni akkumulátorgyár ellen. Mire föl Varga Zoltán, a DK országgyűlési képviselője azt találta nyalatkozni, hogy „Aki most népszavazást kezdemé- nyez itt Debrecen városában, az ... árt ennek az ügynek. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy amire ez a népszavazási kezdeményezés, ha átmegy, akkor ez a gyár már bőven épülni fog”.
Magyar fordítás: Aki azt akarja, hogy a felelős állampolgárok maguk dönthessenek (vagy akár csak véleményt nyilváníthassanak) egy őket közvetlenül érintő ügyben, az árt. Az ügynek. Ebben az az alapvetően frappáns, hogy nem derül ki belőle, mi az "ügy". Hogy a jónevű Varga képviselő úr mit tart itt ügynek:
- azt, hogy kormányunk szokása szerint minden szabályt felrúgva nagyüzemet erőszakol olyan helyre, ahol azt a lakosság nem akarja, vagy
- azt, hogy a lakosság tiltakozni merészel egy minden szabályt felrúgva ráerőltetett nagyüzem ellen?
Első blikkre simán gondolhatnánk, hogy az előbbiről van szó — elvégre a DK petíciót terjeszt az építkezés ellen:
Viszont:
Gondolom, valamennyien emlékszünk olyan esetekre, amelyekben látszott, hogy egy népszavazáson jelentős többség utasítana el, mire a kormány visszavonta kezdemé- nyezését és elsüllyesztette a terveket.
Gondolom, egyikünk se emlékszik olyan esetre, amelyben a kormány a valami ellen tiltakozó petíciót látva visszavonta volna a kezdeményezést stb. Ilyenek ugyanis nem voltak.
Tehát a gyárépítés megakadályozására esélyes népszavazás árt "az ügynek", a tojás finggal festésével egyenértékű petíció viszont használ. Zavart érzek az erőben — vagy inkább az erő hiányát?
Fügedi Ubul
