Ez a történet attól jellemző, hogy egyszerre látszik benne a rendszer két alapvonása: a statisztikák eltrükközése és a tények eltitkolása.

Bocsánatot kért Gálvölgyi János családjától a mentőszolgálat szóvivője – Gálvölgyi János súlyos légzési nehézségekre panaszkodott otthonában, ezért mentőt hívtak hozzá, de a rohamkocsi 50 perc alatt sem ért oda a helyszínre, ezért a 74 éves színművészt a lányai vitték kórházba.

1997-ben a munkanélküli segély még kilenc hónapra járt. Aztán hatalomra került az első Orbán-kormány, és ezt az időt leszállították hat hónapra. Ezután gyorsan-gyorsan elbüszkélkedtek vele, hogy milyen kiválóan teljesítik "a Fidesz negyven pontját" — lám, drasztikusan csökkentették a munkanélküliséget (addig  "munkanélküli" valaki, amíg a segélyt kapja; ha kifut az időből, ún. inaktívvá válik). Magyarbasi második kormánya első intézkedései között újabb 3 hónappal csökkentette a segély időtartamát, ami azóta csak 3 hónap — és ők ismét nagyon büszkén hirdetik a munkanélküliség csökkentését.

Máig szorgosan trükköznek a statisztikákkal, elég talán csak a mediánjövedelem helyett számolt "átlagbért" említenem.

A másik alapvonás lényege, hogy a magunkfajta egyszerű választó ne ismerhesse meg a tényeket, mert azokból esetleg önálló következtetéseket vonhatna, márpedig ez a rend- szer két dolgot visel rosszul: az önállóságot és az igazságot. Ezért rendszeresen csak az föntebbiek alapján idézőjelesített tények általuk adott, ún. értelmezését ismerhetjük meg, és az — hogy, hogy nem — valahogy mindig nekik kedvez. A kormány évente több- száz olyan, úgynevezett kétezres határozatot, amelyek nem titkosak, mert nincs bennük semmi olyasmi, ami ezt bármily nyakatekert okfejtéssel indokolhatná, csak éppen nem hozzák őket nyilvánosságra, tehát nem tudhatjuk meg, mi van bennük.

Mert csak.

Fügedi Ubul