433. Előző poszt margójára

2020. január 23. - HunvaldBlog

„Orbán Viktor indulatokat mozgósító kampányt vezényel,
és demonstrálja, hogy a vezér a bírói ítélet fölött áll.” (Révész Sándor)

Csak röviden az előzményekről: múlt pénteken a Fidesz hagyományaihoz méltóan a nép egyszerű gyermeke miniszterelnöke ismét háborút hirdetett, persze hogy megint csak a társadalom legkiszolgáltatottabbjai közül választva ellenséget. Orbán az új (?) ellenséget a romákban (Gyöngyöspatai szegregáció) és a fogvatatottakban (börtönviszonyok miatt megítélt kártérítések) jelölte meg. De ha már arra járt, a „börtönbizniszben” a bírókat és az ügyvédeket is célkeresztbe vette, és keltett egy kis indulatot – miközben nagyvonalúan összemosta az elítélteket és a fogvatartottakat (pl. az előzetesben levőket).

orban_mtva.jpg

Másnap aztán – hogy hogy nem – de pikk pakkra bejelentették, hogy megszületett egy kormányhatározat-tervezet a "börtönbiznisz" megállítása érdekében. Miszerint a kor- mány azonnali hatállyal felfüggeszti a kártérítések kifizetését. Azaz, majdnem, merthogy nem kellett sokáig várni, hogy kiderüljön, a keddi kormányhatározat egészen másról szól. De nézzük, mit írt tegnap minderről Magyar György a blogján:

A „börtön- és etnobiznisz” ellen, és a fogvatartás embertelen körülményei miatt megítélt kártalanítást a joggal való visszaélésnek nevezte múlt pénteken a miniszterelnök, és kijelentette: a kifizetéseket azonnal hatállyal felfüggesztik.

Néhány nap alatt azonban jelentős változás következett be. Hiába nyilatkozta múlt pénteken a kormányfő, hogy a börtönbiznisz nem mehet tovább, s hiába állt ki már másnap  Völner Pál igazságügyi államtitkár, hogy a megítélt kártalanítási összeg kifizetését azonnal hatállyal felfüggesztik, s máris kész az erről szóló kormányhatározat tervezete. Ami mellesleg életveszélyes üzenet volt, hiszen jogerős bírósági döntéseket a kormánynak is illik végrehajtani. Ha nem ezt teszik, az egész magyar jogrendszer ellen intéznek támadást.

De közben valaki az első felindulásból tett üzenetek ellenére magához tért, mert a kedden megjelent kormányhatározatban már szó sincs a kifizetések felfüggesztéséről. Abban már csak annyi szerepel, hogy a bírói döntéssel jogerősen megítélt kártérítést csak a jogszabályokban meghatározott legvégső időpontig kell felfüggeszteni.

Azt, hogy ennek mi értelme van, nem tudni, mert a költségvetés szempontjából szinte teljesen közömbös, hogy a verdikt megszületése után egy-két héttel, esetleg a maximálisan rendelkezésre álló hatvanadik napon utalnak. De ezek szerint egyelőre fizetni fognak, Orbán így teljesen feleslegesen gerjesztette az efféle ügyekben eljáró bírókkal és ügyvédek- kel, illetve az elítéltekkel szembeni indulatokat.

Tessék elolvasni a teljes írást, érdemes.

Itt tartunk most. A min. elnök – kis hibákkal ugyan, de igen hozzáértően – ismét elkezdett hangulatot és gyűlöletet kelteni. De legalább van kiket utálni. Már megint.

További szép estét mindenkinek.

***

Előre szólt az ellenzék, hogy botrány lesz a rabok kompenzációjából. Völner Pál is szidta a héten a kártalanítási rendszert, és a Fidesz kihelyezett frakcióülésen készül megvitatni a helyzetet februárban, vagyis a téma tartósnak ígérkezik. A helyzet azért bizarr, mert a rabok kártalanításáról szóló törvényt 2016-ban az Orbán-kormány kezdeményezésére a Fidesz szavazta meg, míg az ellenzék elutasította.

432. Új ellenségek kellenek

Elfogytak, nem jönnek a menekültek az istennek se, új ellenségkép kell a mindennapi hergeléshez. Így aztán előkerültek a romák és a fogvatartottak (közvetve pedig a bírák), őket lehet majd ezután még jobban utálni. Orbán Viktornak ugyanis nem tetszett a gyöngyöspatai szegregációs ügyben született bírósági ítélet, valamint az uniós bíróság döntése alapján megítélt börtönkártérítések miatt is volt szíves felháborodni.

orban_varga2020.jpg

Orbán Viktor és Varga Judit igazságügyi miniszter az idei kormányinfó után
(Fotó: Varga Judit / Facebook)

Az előbbinél – miközben az elmaradt szolgáltatás pénzbeli megváltása a kormány által beterjesztett és a parlamenti többség által elfogadott törvény értelmében is jár – a kormány nem fizetne, inkább ő maga költené el a szegregált iskolai évekkel tönkretett emberek helyett a kártérítést. (Azaz: most az érintetteknek megítélt pénzből pótolná be oktatással és képzéssel azt, amit előtte éveken át ő mulasztott el.)

Az utóbbinál meg Magyarország miniszterelnöke egyszerűen utasította az igazságügyi minisztert hogy "egy fillért se fizessenek". A kormány ugyanis inkább az Európa Tanácsban és az Európai Parlamentben vitatná meg, tényleg jár-e a bíróságok által megítélt pénz a fogvatartottaknak; addig meg kormányhatározattal felfüggesztették a kártérítések kifizetését. Miközben a kártalanítás rendszerét ugyanaz a kormány hozta létre, amely most elfogadhatatlannak tartja azt. (Még 2015-ben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága mondta ki, hogy a magyar börtönállapotok a kínzás és embertelen bánásmód tilalmát megsértik.)

A legszomorúbb az egészben az lesz, ha a magyar társadalom többsége valóban a cigányság, valamint a fogvatartottak ellen fordul, és jogosnak érzi majd azt, hogy Orbán személyes döntése alapján a nekik megítélt, jogerős bírósági ítéletet semmibe vehetik. Mert ha ez így lesz, úgy bármilyen hasonló esetben úgy dönthet Orbán, hogy neki bizony nem tetszik az ítélet, ezért annak megtagadására szólítja valamelyik szolgáját, aki majd jól helyreteszi a dolgokat. (Most a cigányság és a fogvatartottak, aztán ki következik? - Kolozsvári Szalonna)

Úgy látszik, Magyarország miniszterelnökének a jog csak akkor számít, ha az ő érdekeit szolgálja. Ha egy törvény, vagy egy ítélet nem tetszik neki, akkor minden további nélkül annak végre nem hajtására utasítja igazságügyi miniszterét, vagy csak egyszerűen nem veszi figyelembe azt. Mondjuk, nincs ebben semmi meglepő, ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen ez megy már évek óta. Csak most menekültek híján, újabb célcsoportok lettek kijelölve a nemzeti gyűlölködés rendszerében.

P.s.: A fentiekhez érdemes elolvasni az Indexen Orbán elkezdte a bírók ellen hangolni a közvéleményt c. múlt heti írást; a magyar börtönhelyzetről pedig ebben a cikkben írtak bővebben, még tavaly nyáron.

***

A még tavaly szeptemberben négy évre ítélt Mengyi Roland január elején nagy titokban Kecskeméten megkezdte büntetése letöltését. Itt egyágyas szobák, saját konyha, foci- és teniszpálya, billiárdszoba, konditerem, valamint egy parkosított udvar is áll a fogvatartot- tak rendelkezésére. A költségvetési csalás kísérlete és befolyással üzérkedés miatt elítélt egykori Voldemort nagyúr valahogy elkerülte, hogy – teszem azt, jóval mostohább körül- mények közt – három évig előzetesben dekkoljon. Azt hiszem, ő nem fog Strasbourgban menni feljelenteni a magyar államot. Bár, ki tudja. (A büntetésvégrehajtás tagadja, hogy bárkivel is kivételeznének. Igaz, más börtönben nincs egyágyas szoba, teniszpálya, saját tévé.)

431. Visszataszító

Gyöngyöspata nem fizet, egyre feszültebb a hangulat, írja az atv.hu. A múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott a bírói döntésről: az emberek igazságérzete sebet kapott. „A velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni, mindenfajta munkavégzés nélkül, miközben én meg itt keccsölök egész nap” – mondta.

orban2020.jpg

Ezeknek az ostoba gondolatoknak egyetlen nyertese van: az a politikus, aki a saját személyes érdekei miatt uszítja az embereket egymás ellen. (Kolozsvári Szalonna)

Most azt hagyjuk, hogy a miniszterelnök úr mit és mennyit „keccsölt” eddigi életében, de mi van a roma családok igazságérzetével, mi van az ő évtizedek óta elcseszett életükkel?

Kirekesztő és visszataszító ez a hozzáállás. Szomorú és tragikus az egész úgy, ahogy van.

Hunvald György

P.s.: Ma reggel Orbán Viktor a Kossuth Rádióban – többek közt – a gyöngyöspatai roma gyermekek iskolai szegregációjának ügyében arról beszélt, hogy "a magyarok nem rasszisták, nem utasítják el élből a cigányokat", de azt „a magyar ember sohasem fogja elfogadni, ha pénzt adnak a semmiért”. Mert továbbra is hergelni kell az embereket valakik ellen, akiktől aztán majd ő, Orbán Viktor megvéd mindannyiunkat.

***

Mint ismert, Orbán Viktor a sajtótájékoztatónak nevezett performanszán a gyöngyös- patai szegregációs perről mondott véleményt, melyben a Debreceni Ítélőtábla kimondta, hogy az államnak összesen 99 millió forintos kártérítést kell fizetnie, amiért a Nekcsei Demeter Általános Iskolában 2004 és 2017 között származásuk alapján különítettek el roma és nem roma gyerekeket. (via Magyar Narancs)

430. A tegnapi ítéletről

A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyó perújítás ügyében a Fővárosi Törvényszék kijelölt bírója hétfőn elsőfokon ítéletet hirdetett. Az ítélet nyomán mindenféle hírek jelentek meg; ezek ellentmondásosak és többnyire távol állnak a valóságtól. A sajtóhírek többek között azért ilyenek, mert az ott megjelenő tudósítók nincsenek képben, mert nem tudósítottak folyamatosan az ügyről, az eljárásról és legfőképpen nem értenek a joghoz. Ezek után marad a szenzációhajhászás.

kuria_justitia.jpg

Visszatérve a tegnapi napra. Nyugodt vagyok, mert tudom, hogy ez a perújítási eljárás törvénysértésen alapult. A perújítási eljárás úgy kezdődött, hogy az ügyészség indítványt tett a felmentő ítéletem megváltoztatására. Erről a Fővárosi Törvényszék 2016-ban döntött és elrendelte a perújítás lefolytatását. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy ez a döntés törvénysértő, de nem lehetett ellene fellebbezni, mert azt kizárta a törvény.

2016 decemberében a Pesti Központi Kerületi Bíróság elkezdte a perújítási tárgyalás lefolytatását. Ilyenkor az a normális menetrend, hogy jelezzük a bírónak, aki a perújítást tárgyalja, hogy az eljárás végén meg kell szüntetnie az eljárást; ugyanis ítéletet hozni nem lehet olyan ügyben, amely eleve törvénysértésen alapul. Így volt ez korábban is, amikor a Szegedi Ítélőtáblának érveltünk hasonló okból.

A perújítást tárgyaló első bíró 2018 januárjában két év után kiszállt az ügyből, így a most ítéletet hozó bírónak (is) jelezte a védelem, hogy bármilyen ítéletet hoz, az hatályon kívül helyezési ok. A bíró az ítélethirdetéskor csak annyit mondott, hogy nem az ő dolga azt eldönteni, hogy a perújítás elrendelése törvénysértő volt-e. Azt is mondta, hogy ez az ügy és az eljárás biztosan bekerül a tankönyvekbe. Szerintem is, de az ő ítélete is benne lesz.

Ugyanis nem kerülhette volna meg azt a kérdést, hogy az eljárás lefolytatása törvényes-e, ebben döntenie kellett volna. Első fokon kizárólag ő dönthetett volna róla. Nem tette, nem elutasította, hanem inkább nem döntött. Nem véletlenül feszengett az ügyész az utolsó szó jogán elmondott beszédemen, amelynek lényegi részét itt is közzéteszem. Többek között azért, hogy akit érdekel, lássa, hogy az utolsó szó jogán nem mondtam semmi olyat, mint pl. amit a PS nekem tulajdonított, miszerint „csak szemlélője voltam az eseményeknek”. Amit aztán számos hírközlő szerv „hiteles” forrásként azonmód át is vett.

Ugyanígy érthetetlen számomra az a bírói hivatkozás, amit a hírek hivatkoznak, miszerint

A bíró leszögezte, hogy a történtek kapcsán, nem elfogadható az a védekezés, hogy mások is csinálnak ilyet, s az sem, hogy ma már jóval nagyobb összegekről van szó a hasonló esetekben.

Ez így van! Csakhogy ilyet sosem mondott a védelem, hiszen a jogban járatos emberek tisztában vannak azzal, hogy más bűnösségére nem lehet hivatkozni. Biztos vagyok benne, hogy ilyen megállapítást a leírt ítélet sem tartalmaz majd. Újra megerősítem, tudom, hogy igazam van. Ez az ítélet, ugyanúgy, ahogy a Szegedi Ítélőtábla korábbi marasztaló ítélete törvénysértés okán megy majd a kukába.

A Központi Nyomozó Főügyészség presztízsharcot folytat, de veszíteni fog. Ahogy vesztett korábban is, amikor törvénysértő módon képviselte a vádat, de a Kúria helyére rakta a dolgokat.

Hunvald György

429. Újra megpróbálják

Nem kell félni, mert a Jóisten emeletekkel magasabban lakozik, és nevet ezeken, akik lába zsámolya alatt istenkednek.” (Iványi Gábor 2017.) 

Iványi Gábor lelkész, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Alapítvány vezetője karácsonyi interjúja után most a 168 órának beszélt közössége helyzetéről, ill. arról, hogy újra az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordulnak. Merthogy nem hajlandóak beletörődni abba, hogy a kormány megfosztotta őket az egyházi státuszuktól és mindentől, ami ezzel jár(na). El szeretnék érni, hogy az EJEB jogerős ítélete értelmében visszakapják elismert egyházukat – és végre hagyják őket békén dolgozni.

ivanyi2018.jpg

Nem számít, hogy az Alkotmánybíróság mellett több külföldi szervezet is kimondta, hogy a MET-et jogsértő módon fosztották meg egyházi státuszuktól és kárpótlást érdemelnek, semmi nem történt. Iványi egyháza megfelel az összes törvényi feltételnek, mégsem kaphat egy vasat sem az egyszázalékos felajánlásokból. Hogy miért nem? Mert csak. A keresztény nemzeti kormány így döntött és kész. Noha az egyház éves költségvetése 4 milliárd forint körül mozog, ebből az állam szinte semmit nem biztosít. Még úgy sem, hogy legalább 3 milliárd forinttal tartozik feléjük. (via Kolozsvári Szalonna)

Most tehát – a magyar állammal szemben már ezerszer megnyert perekkel a hátuk mö- gött – újra megpróbálják jogaik visszaszerzését. Addig meg – ha nehezen is, de – teszik a dolgukat, működnek. Ételt, ruhát osztanak, rászoruló embereken, gyerekeken segítenek.

Teszik mindezt Európa közepén, ahol jelenleg a kormány nem hajlandó betartani az uniós elveket, és ahol minden Orbán Viktor kegyelméből történik.

***

Az 1981-ben alapított, az egyházi jogaitól 2011-ben megfosztott közösség mellett három alkotmánybírósági döntés, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának a magyar államot elmarasztaló ítélete és az Egyesült Államok kormányának figyelmeztetése áll. A kormány mindezek ellenére sem hajlandó visszaadni Iványiék jogait és a jogfosztásból eredő, immár több milliárdos elmaradt támogatását sem. (168 óra)

428. Nemzetbiztonsági érdek

Jó estét, jóestét. Majdnem lemaradtunk róla, de ami múlik, nem késik – így aztán ejtsünk ismét pár keresetlen szót a honvédségi „nemkormánygépekről”. Emlékszünk ugye, hogy 2018-ban a Zrínyi 2026 haderő fejlesztési program keretében – a „csapatszállító” Airbusok után – újabb gépeket vásárolt a hazánk dicső katonasága; a hivatalos magyarázat szerint a "légiszállító képesség növelésére" két Dassault Falcon 7X-et.

airbone.JPG

Nos, ezek a honvédségi "futár- és szállítógépek" meg a két Airbus tavaly – honvédségi szempontból legalább is – igencsak fura helyekre repültek. Úgymint Dubaj, Abu Dhabi, Las Vegas, Málta, Panama, Makaó. De olyan ismert üdülőhelyeken is jártak, mint Alicante, a Kanári-szigetekhez tartozó Fuerteventura vagy éppen a görög Thesszaloniki. Láthatóan csupa fontos, katonai szempont kiemelten fontos, stratégiai helyek.

Így aztán Harangozó Tamás, az MSZP képviselője az Átlátszó december 12-i cikke után megkérdezte Benkő Tibor honvédelmi minisztert; legyen már oly szíves, és árulja el, hogy kiket és miért is szállítottak ide-oda a gépek, és mi a francot kerestek olyan helyeken, ahol még nyomokban sem lehet felfedezni honvédelemmel kapcsolatos feladatokat.

A válasz: a kért adatok 30 évig titkosak. Honvédelmi és nemzetbiztonsági érdekből. Azaz titok, hogy a katonai gépek miért jártak ezeken az egzotikus helyeken, titok, hogy kiket, miért, milyen okból szállítottak. És pont, tessék szépen tovább ballagni. De mindannyiunk és Harangozó Tamás megnyugtatására a miniszter azért annyit elárult, hogy „minden személyszállítás a hatályos jogszabályoknak megfelelően történt".

Orbán Viktor miniszterelnök tavaly sokszor utazott a frissen beszerzett új honvédségi repülőgépekkel, és büszkén pózolt mellettük. Azóta viszont a Magyar Honvédség két-két utasszállítójával és luxusrepülőgépével kapcsolatos adatokat letiltották az internetes repülőgépfigyelő oldalakról, így egy ideje nem lehetett tudni, mikor merre járnak.

Hát nem nagyszerű ez az egész? De azért jó lett volna tudni, hogy kiket és mennyiért hurcolásztak játékkaszinókba, offshore paradicsomokba, meg nyaralóhelyekre – persze szigorúan csak honvédelmi és nemzetbiztonsági érdekből – ezek a közpénzből vásárolt, közpénzen fenntartott, és közpénzen üzemeltetett luxus csapatszállítók. Nem? De.

További szép estét mindenkinek.

P.s.: A miniszter Harangozónak adott válaszában azt azért elfelejtette megemlíteni, hogy ő is feloldhatná a titkosítást, uyanis a törvény felhatalmazza őt erre. A honvédelemnél azonban jobban szeretik a diszkrét megoldásokat; ahogy a Népszava is beszámolt róla, titokban vették például az egyik Dassault Falcont – a gépeket pedig darabonként 13 milliárd forintért vásárolhatták. Az Átlátszó szerint meg valószínű, hogy a  Panamába és más egzotikus helyekre utazó gépek több esetben is kikapcsolt transzponderrel repültek, vagyis a repülési adatok nem kerültek be a nyilvánosan elérhető adatbázisokba. (Már alig várom, hogy a honvédelmi pacalkirály is előmásszom, és mondjon valamit minderről...)

427. Doktor lettem

Szépen kezdődődött a 2020-as esztendő. Tegnapelőtt, január 3-án a Polgári Jog államvizsgám is sikerült, ezzel a Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán befejeztem a tanulmányaimat; Így aztán a harmadik diplomám révén jogász doktor lettem. Kis pihenés következik, aztán majd meglátjuk, hogy merre és hogyan tovább.

kozig_birosag.jpg

Azért vagyunk mindnyájan a törvény szolgái, hogy szabadok lehessünk.
(Marcus Tullius Cicero)

Hunvald György

426. Historia est magistra vitae

A történelem az élet tanítómestere.

Jóestét, jó estét. Ki mással kezdhetnénk – első bejegyzésként – ezt a 2020-as évet, mint Orbán Viktorral. Meg az ő nagy barátjával és példaképével, Putyinnal. Meg egy alapfokú történelem leckével, de kezdjük az elején: olvasom a Népszavában, hogy megint nagy sikert arattunk a világban, Orbán fényképével illusztrálta a brit The Times  a demokráciát lebontó, fasisztoid diktátorokról szóló írását. Azt, amely szerint az olyanok, mint Putyin, Erdogan (vagy Orbán) az igazság kiforgatásával tartják fenn népszerűségüket. Miközben arcátlan hazugságokat, féligazságokat és összeesküvés-elméleteket vetnek be. Szép.

orban_putyin2018.jpg

De ha ez nem lenne elég az év elejére, itt van még ez is, hasonló Orbánék Horthyhoz való dörgölödzéséhez és történelem-hamisításához: Vlagyimir Vlagyimirovics karácsonykor kipattant a színpadra, és több helyen is hosszan beszélt (gondolom történészként) a II. világháború kitöréséért való felelősségről, és kétségbe vonta a szovjet-német paktum jelentőségét a háború kirobbantásában – ehelyett Lengyelország felelősségét firtatta.

Nos, akkor most szépen, lassan, szótagolva: az 1939. augusztus 23-án Molotov szovjet külügyi népbiztos és Ribbentrop német külügyminiszter által aláírt megnemtámadási szerződés titkos záradékában (ennek meglétét Moszkvában évtizedeken át tagadták*) Európa keleti és középső térségét nemes egyszerűséggel felosztotta egymás között a két birodalom. Kijelölték az érdekszférák határait, és ezzel nem csak Lengyelország, hanem a balti államok sorsát is hosszú időre meghatározták.

A titkos záradék

  • a balti államok (Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia) területén a majdani szovjet-német határt Litvánia északi határa alkotja majd, elismerve Litvániának a vilnai területhez fűződő érdekét;
  • a lengyel államhoz tartozó területeken Németország és a Szovjetunió érdekszféráját hozzávetőleg a Narev (Nyeman), a Visztula és a San folyók vonala határolja el;
  • egy független a lengyel állam további fenntartásának kérdését a további politikai fejlemények során fogják a felek tisztázni, barátságos megegyezés útján.

Csak emlékeztetőül: azzal, hogy a megállapodással bebiztosította magát, szeptember 1-én Hitler megtámadta Lengyelországot. Ehhez később Sztálin is lelkesen csatlakozott. A Vörös Hadsereg szeptember 17-én lépte át a lengyel határt, majd a hónap végére az ország közepén találkozott a Wehrmachttal, mellyel még közös győzelmi parádét is tartott. Ezt követően szeptember 28-án Ribbentrop a megismételt moszkvai látogatása során újabb barátsági szerződést kötött Németország és a Szovjetunió.

Ez egyfelől garantálta, hogy nem jöhet létre semmiféle lengyel állam, másrészt módo- sította az érdekszférák határait: Hitler beleegyezett, hogy a szovjeteké legyen Litvánia (a német kisebbség lakta marijampolei területért a Szovjetunió külön 7,5 millió aranydollárt fizetett Németországnak), cserébe a németek nagyobb részt kaptak Lengyelországból. Övék lett Varsó is, az új határt pedig a Visztula helyett a Bug mellett – nagyjából a Curzon vonalon – húzták meg. Az év végén aztán Sztálin háborút kezdeményezett Finnország ellen, 1940-ben pedig megszállta a balti államokat és Besszarábiát. Ugyanennek az évnek májusában pedig Németország is megkezdte a nyugati hadjáratát.

A paktum aláírása tehát szabad utat adott a kitörő világháborúnak, melynek első éveiben a szovjetek gyakorlatilag a nácik hallgatólagos szövetségesei voltak, egészen 1941 nyará- ig. Ennyit hát a most Vlagyimir Vlagyimirovics által előrángatott és hangoztatott lengyel felelősségről. Meg arról, hogy a történelem kinek mit tanít.

Miközben a szovjet Vörös Hadsereg – a titkos záradéknak megfelelően – betört Lengyelország keleti felébe, a szovjet kormány többször is emlékeztette Németországot, hogy a Vörös Hadsereg ugyanolyan részt vállalt a „lengyel akcióban”, mint a Wehrmacht. Erről Molotov így beszélt a Legfelsőbb Tanács 1939. október 31-i ülésén: „De kiderült, hogy elég egy gyors csapás Lengyelországra a német hadsereg, majd pedig a Vörös Hadsereg részéről, hogy a versailles-i szerződés e fattyújának híre-hamva se maradjon.”

*A háború után Moszkva tagadta a titkos záradék létezését és megtiltotta a tudományos kutatást ezen a területen. 1946 áprilisában Molotov parancsára eltüntették a paktum szovjet levéltárban fellelhető példányát. A szerződés egy példánya azonban fennmaradt: Ribbentrop rendelete értelmében a paktumot mikrofilmre másolták, amelyből egy teker- cset 1945 februárjában Mülhausenben a német külügyminisztérium egyik munkatársa elásott. Ezt az amerikai csapatok a németek útmutatása alapján megtalálták, majd 1948-ban Londonban publikálták. 1989. május 23-án Varsóban egy lengyel-szovjet történész bizottság megerősítette a titkos záradék létét. 1990 februárjában a titkos záradék orosz nyelvű gépelt másolatáról mutattak be fénymásolatot Moszkvában, majd 1992 októbe- rében az orosz nyelvű eredetit is megtalálták az SZKP archívumában. (Wikipédia)

***

A Hitler és Sztálin közötti alku megítélése 80 év elteltével sem egységes a történészek között: miközben a lengyeleknél és a baltiaknál ez a nap a nagyhatalmi felosztásuk kezdetét jelenti, Európában pedig a totális diktatúrák áldozatainak emléknapja, Putyin a korábbiaknál is erősebben tagadja az orosz felelősséget. „A Szovjetunió megnemtámadási szerződést kötött Németországgal. Az emberek azt mondták: Á, ez rossz. De mi a baj azzal, ha a szovjetek nem akartak háborúzni?” – kérdezte már 2014-ben.

425. BUÉK 2020.

Kedves Barátaim, Ismerőseim és Olvasóim. Még egy-két nap, és túl leszünk ezen az éven is. Kívánom, hogy legyetek egészségesek és élvezzetek minden napot az új esztendőben. Legyetek erősek s optimisták, kívánom, hogy boldogságban, egészségben és sikerekben gazdag legyen az új évetek. Boldog Új Esztendőt kívánok mindannyiótoknak!

buek2019a.jpg

Hunvald György

424. Fal, zúz és széttapos

És akkor így az év végére, teli szeretettel meg békességgel itt van még ez is: „Ha nem állítják meg a hatalmat, akkor egy fenevad válik belőle, és telhetetlen bendőjű fenevadként törtet tovább. A Biblia jut megint az eszembe: falt és zúzott, a maradékát pedig összetaposta. Tehát, amit nem tud felfalni, az másé se legyen” – mondta a Hírklikknek adott karácsonyi interjúban Iványi Gábor. Arról is beszélt, hogy ő szidhatja Orbán Viktort, a miniszterelnök viszont nem élhet vissza azzal, hogy kezében van valamennyiünk adóforintja. Márpedig Orbán ezt teszi: fal, zúz és széttapos. (Iványi: Láttam én már főügyészt börtönbe menni)

ivanyi_gabor2017.jpg

Számomra az a fontos kérdés, hogy vert helyzetben is megmarad-e az adni kész korrektség. Nem véletlenül fűzök össze két különálló értéket, vagyis azt, hogy megmarad-e az ember korrektnek, akár az ellenségeivel szemben is. Azaz, ha ők lesznek – minden irónia nélkül – vert helyzetben, akkor is.

Ez alatt nem azt értem, hogy amit elloptak, azt ne kellene visszaadniuk, én azért küzdök, hogy de igen, vissza kell adniuk, sőt, azt is gondolom, hogy akik mások szabadságát elvették, azoknak maguknak is meg kell kóstolniuk valamilyen hasonló büntetést. Gondolok például egy legfőbb ügyészre, aki eltussolt dolgokat, és aktívan részt vett abban, hogy emberek ártatlanul, politikai megfontolásból szabadságvesztésre ítéltessenek. Én láttam már Dél-Amerikában legfőbb ügyészt, amint éppen bevitték a börtönbe. Látszott rajta, hogy kicsit boldogtalan attól, hogy azok közé az emberek közé kerül, akiknek a bebörtönzésében szerepet játszott.

Erről jut eszembe, van ám egy jó hír is, csak hogy boldogan és elégedetten zárjuk ezt az évet. Mert a Jézuska ezt is hozta magával – jaj, nem nekünk, egyszerű népeknek vagy a szegényeknek – hanem Poltéknak. Karácsonyra a Polt Péter vezette (fideszes) ügyészség dolgozói között fejenként átlagosan 650 ezer forint jutalmat osztottak szét, olyan 2 és félmilliárd forintot. Tessék ízlelgetni: két és milliárd forint. Tudom, hogy nem hasonlítha- tó össze, meg csak elméleti a kérdés, de ennyi pénzzel vajon Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközössége és az Oltalom Karitatív Egyesület mit tudna kezdeni?

Hunvald György

***

Még karácsony előtt harmadszor is beiktatták Polt Pétert legfőbb ügyésznek. Polt a nagy elődöt, Hammersberg Jenőt (1899 és 1902 közti királyi főügyész) idézte: Az ügyész jutalma a kötelesség lelkiismeretes kielégítése. Polt most kezdi meg a harmadik ciklusát: legalább 2028 végéig maradhat a posztján. Azért kell hozzátenni, hogy legalább, mert ha a kilenc éves mandátuma lejártával az utódját nem tudja az akkori parlament kétharmados több- séggel megválasztani, akkor automatikusan ő marad hivatalban. Életfogytiglan. (via HVG)