Egy hír(ecske): Életműdíjat kapott Schmitt Pál.

Remélem, mindenki emléksik még Schmitt Pálra és az ő üstökösszerű politikai karrierjére. Ő volt az, aki az új alkotmány kidolgozásához összeállított javaslataiban úgy plagizálta Kossuthot, hogy „anyanyelvünk érzelemrokonító forrasztékot létesít magyar és magyar között, éljenek bármely pontján a világnak”.

(Képünkön: Plagi bácsi beviszi a döntő tust állítólagos anyanyelvének)

Amint hamarosan kiderült, rutinos plagizátor volt, viszont pont nyelvünkkel annyira nem boldogult, hogy még saját titulusát sem sikerült helyesen leírnia, nemhogy a bonyolul- tabb szavakat. Roppant jellemző, hogy nem a kiforgatott idézet és nem is hiányos magyarsága tette vállalhatatlanná, hanem egy másik plágium.

Menesztésének rendszeridegen voltát mi sem jellemzi jobban, mint hogy alig pár napja kárpótlásul életmű-díjjal tüntették ki.

Teljes joggal tekinthetjük politikai hullának, és ezt szépen támasztja alá, hogy feltűnt a színen politikai reinkarnációja, Kásler Miklós. Ő pont úgy lett onkológus létére "magyar- ságkutató", ahogy anno Schmitt párbajtőrözőből "álamfő": mert csak. Magyarul is elődje szintjén tud.

Fügedi Ubul