A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyó perújítás ügyében a Fővárosi Törvényszék kijelölt bírója hétfőn elsőfokon ítéletet hirdetett. Az ítélet nyomán mindenféle hírek jelentek meg; ezek ellentmondásosak és többnyire távol állnak a valóságtól. A sajtóhírek többek között azért ilyenek, mert az ott megjelenő tudósítók nincsenek képben, mert nem tudósítottak folyamatosan az ügyről, az eljárásról és legfőképpen nem értenek a joghoz. Ezek után marad a szenzációhajhászás.
Visszatérve a tegnapi napra. Nyugodt vagyok, mert tudom, hogy ez a perújítási eljárás törvénysértésen alapult. A perújítási eljárás úgy kezdődött, hogy az ügyészség indítványt tett a felmentő ítéletem megváltoztatására. Erről a Fővárosi Törvényszék 2016-ban döntött és elrendelte a perújítás lefolytatását. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy ez a döntés törvénysértő, de nem lehetett ellene fellebbezni, mert azt kizárta a törvény.
2016 decemberében a Pesti Központi Kerületi Bíróság elkezdte a perújítási tárgyalás lefolytatását. Ilyenkor az a normális menetrend, hogy jelezzük a bírónak, aki a perújítást tárgyalja, hogy az eljárás végén meg kell szüntetnie az eljárást; ugyanis ítéletet hozni nem lehet olyan ügyben, amely eleve törvénysértésen alapul. Így volt ez korábban is, amikor a Szegedi Ítélőtáblának érveltünk hasonló okból.
A perújítást tárgyaló első bíró 2018 januárjában két év után kiszállt az ügyből, így a most ítéletet hozó bírónak (is) jelezte a védelem, hogy bármilyen ítéletet hoz, az hatályon kívül helyezési ok. A bíró az ítélethirdetéskor csak annyit mondott, hogy nem az ő dolga azt eldönteni, hogy a perújítás elrendelése törvénysértő volt-e. Azt is mondta, hogy ez az ügy és az eljárás biztosan bekerül a tankönyvekbe. Szerintem is, de az ő ítélete is benne lesz.
Ugyanis nem kerülhette volna meg azt a kérdést, hogy az eljárás lefolytatása törvényes-e, ebben döntenie kellett volna. Első fokon kizárólag ő dönthetett volna róla. Nem tette, nem elutasította, hanem inkább nem döntött. Nem véletlenül feszengett az ügyész az utolsó szó jogán elmondott beszédemen, amelynek lényegi részét itt is közzéteszem. Többek között azért, hogy akit érdekel, lássa, hogy az utolsó szó jogán nem mondtam semmi olyat, mint pl. amit a PS nekem tulajdonított, miszerint „csak szemlélője voltam az eseményeknek”. Amit aztán számos hírközlő szerv „hiteles” forrásként azonmód át is vett.
Ugyanígy érthetetlen számomra az a bírói hivatkozás, amit a hírek hivatkoznak, miszerint
A bíró leszögezte, hogy a történtek kapcsán, nem elfogadható az a védekezés, hogy mások is csinálnak ilyet, s az sem, hogy ma már jóval nagyobb összegekről van szó a hasonló esetekben.
Ez így van! Csakhogy ilyet sosem mondott a védelem, hiszen a jogban járatos emberek tisztában vannak azzal, hogy más bűnösségére nem lehet hivatkozni. Biztos vagyok benne, hogy ilyen megállapítást a leírt ítélet sem tartalmaz majd. Újra megerősítem, tudom, hogy igazam van. Ez az ítélet, ugyanúgy, ahogy a Szegedi Ítélőtábla korábbi marasztaló ítélete törvénysértés okán megy majd a kukába.
A Központi Nyomozó Főügyészség presztízsharcot folytat, de veszíteni fog. Ahogy vesztett korábban is, amikor törvénysértő módon képviselte a vádat, de a Kúria helyére rakta a dolgokat.
Hunvald György
