Kivételesen népszerű miniszterelnökünk ismét fejünkön találta a szöget, amikor észrevette, hogy a német rádió pont úgy beszél rólunk, mint a Rákosi-időkben. Ebben is igaza van, szokás szerint, teljes mértékben. Azt fölöslegesnek tartotta, hogy ennek okaira is kitérjen, tehát itt teszem hozzá: azért, mert olyannak lát minket, mint anno a Rákosi-rendszert.
És ismét itt van ez a csasztuska is, csak hogy szokjuk az ízét:
Köszönjük néked Rákosi elvtárs!
Erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy ez a látszat mennyire helytálló. Éles szemű megfigyelők rámutathatnak, hogy bár Rákosi Mátyás is alacsony volt, de sokkal kövé- rebb, mint Orbán és teljesen kopasz. Ráadásul nagyon művelt ember volt és nem tudott focizni. A támogatók szerint viszont a rendszer megítélése szempontjából édesmindegy, kik és milyenek azok a konkrét személyek, akik azt működtetik.
Ha erről önállóan szeretnénk bármiféle véleményt alkotni, a legcélszerűbb módszernek a reakciók összehasonlítása tűnik. Ha a konkrét kifogások megválaszolása helyett azzal foglalkozunk, hogy azokat szerintünk ki mondta, illetve sugallta (hiteltelenítés nevű érvelési hiba), akkor kezdhetünk gyanakodni. Ugyancsak gyanús a világméretű össze- esküvés víziója, nem különben annak hangoztatása, hogy vannak a nálunk észleltnél fontosabb problémák is, és inkább azokkal kellene foglalkozni. Ezeket a kitereléseket a magamfajta öregember bőséggel hallotta gyermekfejjel (v.ö. "Amerikában meg verik a négereket" stb.) és fájóan ismerősnek tűnnek.
No de hát ne kövessük el magunk is a föntebb kifogásolt módszertani hibát! Ne akarjuk azonosítani a személyt a rendszerrel — bármily személyre szabottnak tűnik is. Az egyes rendszereknek megvan a maguk belső logikája, és ez a belső rend (az ún. szervezeti kultúra) sokkal inkább formálja saját képére működtetőit, mint fordítva. Térjünk hát vissza eredeti célkitűzésünkhöz, és nézzük meg a rendszerszintű reakciókat — ennek két terepe ugyebár a külügyi kapcsolatok és a közpénzünkből finanszírozott belföldi média vizsgálata.
- Külügyminiszterünk lemondásra szólította fel Vera Jourova cseh jogállamisági biztost, aki szerint a magyar demokrácia megbetegedett, és állampolgáraink nincsenek abban a helyzetben, hogy önálló véleményt alkothassanak. Kormányfőnk megszakította a kétoldalú kapcsolatokat az uniós biztossal. A Rákosi-idők emlegetése pedig arról jutott eszébe, hogy Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke szerint őt, Orbán Viktort pénzügyileg „ki kell éheztetni”.
- A köztévé szerint a „brüsszeli maffiademokrácia” „újabb offenzívát indított" hazánk ellen, és ebben a „Soros-brigádoknak” nevezett civil szervezetekre (mint afféle ötödik hadoszlopra) támaszkodik. „Egyvalamiben biztosak lehetünk: a magyar kormány és szövetségesei mindent megtesznek majd, hogy a sorosisták legújabb haditerve elbukjon, így elejét lehet venni a brüsszeli maffiademokráciának.” Ugyancsak Soros-brigáddá minősíti a Momentum nevű parlamenti pártot. Ennek álláspontját az ún. kiegyensúlyozottság jegyében pont úgy kellene képviselnie, mint a Fideszét, ehelyett leszögezi, hogy ez a párt „nyíltan a magyar emberek ellen politizál” és képviselői az Európai Parlamentben „idegen érdekekért harcolnak”.
Ami úgy néz ki, mint a Rákosi-rendszer, úgy működik, mint a Rákosi-rendszer és úgy szól, mint a Rákosi-rendszer, az a Rákosi-rendszer. A rendszert feltöltő, működtető személyektől függetlenül.
Fügedi Ubul
