Addig is, amíg kiderül, hogy a kerület öt kulturális intézményét (köztük a Róth-házat és a Civilházat) mikor és miért kellett oly hirtelen, oly furcsán összevonni – beszéljünk még az elefántokról. 

Szokás az állati intelligencia egyfajta fokmérőjének tekinteni az ún. tükörtesztet. Felismeri-e az állat, hogy önmagát látja a tükörben? Ha nem, azt gyakran úgy fogjuk fel, mint annak bizonyítékát, hogy a jószágnak nincs éntudata; nem különbözteti meg magát a környezetétől.

Az elefántok sokáig rendre elbuktak ezen a teszten, pedig a közhiedelem szerint ők okosak. Eleve neuronjuk kb. háromszor annyi van, mint az embernek. De hiába: átmentek a teszten a papagájok, a hollók, csimpánzok is — az elefántok meg sorra elhasaltak. Mígnem egy okos ember (aki alighanem olvasta a történetet a vakok falváról) rájött, hogy a baj nem az elefánttal van, hanem a kísérlettel, és kipróbálta a dolgot nagyobb tükrökkel. Akkorákkal, hogy a jószág ne csak incifinci részleteket pillanthasson meg impozáns önmagából, hanem az egészet és még vmi hátteret is. Az elefántok meg — naná — simán átmentek a teszten, és mennek azóta is.

Ha elég nagy a tükör. A klasszikus kísérletezők pedig megállapították, hogy az elefántnak fejlett az éntudata.

*

Nemzetközi kommandósversenyt hirdetnek a legkiválóbbaknak. Az egyenként indításhoz a csapatoknak ippeg az Egyenlítő vonalán kell jelentkezniük a Kongó partján.

Elsőként az amerikaiak indulnak, és megkapják a feladatot: hozzanak egy tevét. Hiper-szuper, hightech és hasonló cuccaikkal két nap alatt elérik a Szaharát, lemészárolják az első arab törzset, elzabrálnak egy tevét és viszik vissza — egy hét alatt megfordulnak.

Másodjára jelentkeznek az izraeliek, és megkapják a feladatot: hozzanak egy tevét. Elképesztő kapcsolataikkal egy napon belül kiderítik, kinek van a környéken tevéje, és egyúttal meg is veszik a csúcsos hátút. Leszállítják gyorsan-gyorsan — alig két nap alatt megvan az egész.

Harmadjára indulnak a szovjetek, és megkapják a feladatot: hozzanak egy tevét. Eltűnnek a dzsungelben, és röpke négy óra múlva már jönnek is vissza, boldogan terelgetve maguk előtt egy ütött-kopott elefántot: csupa kék-zöld folt az egész.

— De... emberek! Ez egy elefánt... tevét kellett volna hozni!

Mire az elefánt reszketve húzza össze magát:

— Teve... vagyok. Én... teve... vagyok...

Fügedi Ubul