Amikor a kerületi székház eladásáról írok, abban van egy nagy adag keserűség. Több mint 20 évet dolgoztam ott nagyon sok olyan szocialistával, akik többsége már nem él. Ahogy a temetésekre járunk, bevillannak közös dolgaink képei. Nekik is tartozom azzal, hogy legalább felemelem a szavam amiatt, amit fontosnak tartottak. Többet úgysem tehetek már.
A közösségünk itt dolgozott, itt hoztuk meg azokat a döntéseket, amelyekre jónéhányan még ma is büszkék vagyunk a kerületben. Csatáztam érte a 2000-es évek közepén — akkor is párthelyiség-mizéria volt, és egy rövid nem tudtuk, maradhatunk-e vagy sem. Folyamatosan fejlesztettük, javítottuk; a kerületből sokan a Piros Pontban találtak megoldást egy-egy problémájukra. Éppen ez egy valódi párt működésének lényege: találkozni kell a választókkal — egyrészt, hogy megismerhessük gondjaikat, másrészt hogy a politika eszközeivel és kapcsolataival segíthessünk nekik. Nem a pártközpon- tokban, hanem azokban a helyiségekben, amelyek közül most újabbakat élnek fel — hogy legyen pénz a pártközpont fenntartására.
Kevéssel az ezredforduló után olvastam egy „belső” tanulmányt arról, hogy az MSZP népszerűsége (ami akkor országosan 30 % körül volt) milyen szorosan összefügg azzal, hogy az egyes választókerületekben hány helyiséget üzemeltet. Több „házikó” — több választó. Azóta egyfolytában adogatják el az ingatlanokat és egyfolytában csökken a népszerűségük (mára országosan 1 % körül van, azaz gyakorlatilag nincs).
Ez dühöngésem egyik oka. A másik meg az, hogy lehetett volna ezt tisztességesen is csinálni.
Volt, aki azt mondta, bírálatommal az MSZP-t bántom. Ez nem igaz, a volt pártomra eddig se és továbbra se mondok vagy írok rosszat, de hamis az a nézet, amely egy szervezetet azonosít annak vezetőivel. (Tudjuk persze, hogy Magyarországon vannak „személyes”, illetve „családi” pártok is, de az nagyon nem baloldali dolog.)
Nem szabad összetéveszteni a tartalmat és a szerkesztőket. A tartalom a párt, a szerkesztők annak vezetői. A tartalommal nincs bajom és nem is lehet — elkötelezett baloldaliként képviselem értékeit. Nem tagadom meg azt, ami az MSZP a múltban volt, amit akkoriban akart, amikor részese voltam. De fellépek azok ellen, akik hülyének nézik tagjaikat — például ellehetetlenítik helyi szervezeteiket. Ez így tisztességes.
Hiányzik a régi MSZP és azok, akik azt megtestesítették. Nem örülök annak, hogy a volt pártom bajban van, és különösen nem annak, ahogy maga ellen dolgozik.
Végül hadd kérdezzem már meg: ki árt a pártnak? Az, aki „furcsa” körülmények között, az érintettek megkérdezése nélkül eladogatja párt megmaradt vagyonát, vagy az, aki szóvá teszi, hogy ez azért mégsincs rendben?
Hunvald György
