Nádori Gergely: Hazaárulók (Telex)

Nádori Gergőnek persze maradéktalanul igaza van mindabban, amit ír — de ő ezt tanárként írja. Mérnökként annyival egészíteném ki mondandóját, hogy a hazaárulás (bár a közbeszédben tényleg elvesztette jelentését) valójában jól paraméterezhető.

Az a kormány, amelynek működése alatt bevándorlók érkeznek az országba, és ott integrálódnak (illetve asszimilálódnak, de ez a különbségtétel most nem fontos), az egy országgyarapító, nemzetépítő kormány.

Az a kormány, amelynek regnálása idején az emberek elhagyják az országot, hogy új, élhetőbb hazát találjanak (leginkább gyermekeiknek), az egy nemzetvesztő, hazaáruló kormány.

Vegytiszta esetek persze sosincsenek; mindig lesznek, akik jönnek és lesznek, akik mennek. Lehet a módszert finomítani, mert nem mindegy, hogy a munkaképesek mennek és a nyugdíjasok jönnek-e, de az egyenleg általában enélkül is egyértelmű.

amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szoká- sú ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.

Ugyanez magától értetődően a belső kisebbségekre is érvényes. Eképpen a hazaárulás másik fontos mércéje a xenofóbia növelése, a nemzet gyarapításáé pedig annak csökkentése.

Fügedi Ubul