Amint ez itt olvasható, először 21 éves koromban léptem be egy operahallgató klubba, amelyben a lelkes szervező rövid bevezetője után havonta meghallgattunk egy-egy felvételt. Most is tagja vagyok egy ilyen klubnak; kiemelkedően jó társaság. Édesanyám a nyolcvanhoz közeledve már igencsak nehezen járt, amikor csatlakozott egy efféléhez, és a havi zenehallgatás érdekében rendszeresen kiutazott valahova az agglomerációba (tán Csömörre vagy Kistartjára, már nem emlékszem). Azt mondta, hogy megéri: jók a zenék és kiemelkedően jó a társaság.

Ezek valódi civil szervezetek: a tagokat összehozza a közös érdeklődés, hogy kedvükre való dolgokat csináljanak. Az egykori recski mélyszint legteljesebb fennmaradt bemutatóját például az Ariadne barlangkutató egyesülettel készítettük. Nem is kaptunk hozzá egy petákot se, senkitől.

Igen ám, de vannak olyan ügyek — kiemelten a végrehajtó hatalom tevékenységének ellenőrzése — amelyekhez pénz kell. Amelyekhez a szakmájukban és rendes munka- időben dolgozó szakértőket kell megfizetni, mert a laikus (bármily jószándékú is) az államigazgatással szemben tehetetlen. Különösen olyankor, ha a törvényhozás összefonódik nevezett végrehajtó hatalommal, és annak átláthatatlanságát direkt e célra hozott jogszabályokkal támogatja az abszurd titkosításoktól a közérdekű adatok kiadásának önkényes beárazásáig (hosszú a sor). A végrehajtó hatalom ellenőrzése alapkövetelmény: minél kevésbé ellenőrzik, annál jobban elkanászodik (és ez nem lehetőség, hanem szabály).

Alapvetően ezzel foglalkoznak az úgynevezett nem kormányzati (NGO) szervezetek — a jogalkotás súlyos elvi hibája, hogy ezeket a fenti típusú civil szervezetekkel közös kategóriában, ráadásul azok neve alatt kezeli.

A nem kormányzati szervezetek — mivel saját bevételeik jóformán csak az őket iparsze- rűen rágalmazó kormány ellen megnyert perekből vannak — adományokból tarthatják el magukat. Márpedig az olyan, erősen központosított gazdaságokban, amelyekben a legnagyobb megrendelő az állam (ez a bizonyos végrehajtó hatalom), az adományozók döntő többsége ragaszkodik anonimitásához. Amikor az állami alkalmazottat már egyetlen, a főnökség szerint nem megfelelő posztra leadott lájk miatt elbocsáthatják (és esetenként el is bocsájtják), ez a természetes.

Éppen ezért Magyarbasi újabb és újabb módokat keres (és talál) az adományozás nehezítésére, az adományokat adók és kapók kipellengérezésére. "Európa" meg csak kapkodja a fejét, mert efféle tömeges letámadásra nem készült fel. Vissza tudja vonatni az agresszív elnyomó szabályok kb. tizedét, és úgy érzi, adott nekünk valamit. Mi pedig kapunk minden visszavont szabály helyébe három agresszívebbet és elnyomóbbat, és úgy érezzük, kaptunk valamit. (A pofánkba.)

Most éppen visszavonatták velünk a "külföldről támogatott civil szervezet" megbélyegző titulus előírását, és kaptuk helyette az adományozók anonimitásának eltörléséről szóló jogi fércművet. A fércmű jelleget jól mutatja egyrészt az, hogy nem létező jogszabályra hivatkozik, másrészt az, hogy betarthatatlan. Emellett (egyéb fércművekhez hasonlóan) nevetségesen egyszerűen ki is kerülhető, aminek szervezése a rendelet kihirdetése után két napon belül el is kezdődött.

Bizonyára vannak fenekes ostobaságok is, de ez a "jogszabály" nem azok vmelyikére példa. Olyannyira nem, hogy a felzúdulás hatására Orbán ÁLLAMTITKÁR (nem a kormány, nem hivatalosan) a fb-on röpke két nap múlva bejelentette, hogy a rendeletet módosítani fogják (majd valamikor), és csak a félmillió forint feletti adományokat kell nevesíteni. A rendelet ettől függetlenül hatályos. Izgalommal várom, hogy a 2020. dec. 31. után kezdődött üzleti évben hogyan kell kezelni a hatályba lépése előtti időszakot (mivel visszamenőleg hatályos), és hogyan azt a periódust, amely a betarthatatlan szabály hatályba lépése és módosítása közé esik majd.

De legalább a kormány által valóban civilnek tekintett szervezeteket nem vegzálja. Ezek arról ismerhetők meg, hogy egyáltalán nem foglalkoznak a végrehajtó hatalom ellenőrzésével. Ehelyett erőiket a kormány támogatására összpontosítják, és közben kitüntetésekkel (díjakkal) jutalmazzák azokat, akik elismerése azért még ennek a kormánynak is túl ciki volna.

Ez az, amire igazságügyminiszterünk szerint alapvető szükség van. Ezért aztán alapítanak még Civil Igazságtételi Bizottságot is.

Az efféle, civilségüket nevükben hordozó szervezeteknek valóban semmi szükségük a névtelenségre. A kormányt támogató szervezetek bevételeik meghatározó részét a kor- mánytól kapják, és abból fizetik — no, nem éppen szakértőiket, hanem tisztségviselőiket. Éppen ez az egyszerű üzenet a dolog veleje.

Harpagon arany betűkkel vésetné kandallója fölé:

Támogassátok a kormányt, és akkor a kormány is támogat titeket!

Ez a támogató lesz a végső.

Fügedi Ubul