„Aki megment egy életet, egész világot ment meg.” – Talmud
A Lokálpatrióták Erzsébet Városáért Egyesület képviseletében Ukrajnában voltam Turik Oleg barátommal, az Ukrán Országos Önkormányzat tagjával. Mintegy másfél millió forintnyi adományt vittünk: hálózsákokat, kötszert, takarókat stb. Csupa olyan dolgot, amit az ukrán partnerek azonmód tovább is szállíthatnak egy tábori kórházba.
Rég keltem át országhatáron, új az útlevelem. Most két ukrán pecsét van benne — szerintem lesz több is. Amíg hivatalosan átadtuk az adományt, jól körülnéztem.
Az ukrán oldalon rengetegen jöttek — szinte csak nők, gyermekeik és olyan idős férfiak, akik gyerekként talán még a világháborút is megélhették. Volt, aki kocsival, de sokan anélkül. Pici gyerekek igyekeztek anyjukkal és egy bőrönddel a kilátástalanságba. Volt egy anya hat gyermekkel, a legkisebb talán hároméves lehetett. Összes vagyonuk egy pár bőrönd; ennyi maradt.
Láttam az arcukon a borzalmat, ami elől a lehető leggyorsabban át akarnak jutni a biztonságba. Ennek a generációnak ez a háború jut: egy hódító hadsereg, amely rommá lövi otthonát, megöli szeretteit — akár családját, akár kedves társállatát.
Az átadás után megkérdeztem egy kétgyermekes édesanyától, hová mennek. Mondták, hogy Budapestre, így hát elhoztuk őket. Útközben kiderült, hogy Harkovból menekülnek, mert lebombázták az otthonukat. A férj hozta el őket a határig, az 1200 km három napig tartott. Angliába mennek tovább, rokonokhoz.
Szörnyű lehet. A férjek többnyire elhozzák a családot a határra, és ahogy szeretteik átjutnak a biztonságba, ők visszafordulnak harcolni. Felfoghatatlan, mennyit szenvednek az ukrán civilek!
Engem mindig mélyen érintett a szenvedés, egész életemben küzdöttem ellene. Azt hiszem, ez így is marad, amíg csak gondolkodni tudok. Tennem kell ellene és tenni fogok, ahogy eddig is.
Hunvald György
P.s.: Egy dolgot még le kell írnom, a magyar határőrök és vámosok dicséretét. Kedvesen, empatikusan fogadják a menekülteket — le a kalappal előttük! Szervezetten, hatékonyan dolgoznak, nagyon büszke voltam rájuk.
