Tegnap volt 84 éve, hogy a Szovjetunió megtámadta Lengyelországot. 1939. szeptem- ber 17-én a Vörös Hadsereg a németekkel együttműködve betört Lengyelország keleti részébe. A szovjetek ezzel teljesítették a Molotov–Ribbentrop paktum titkos záradékát, melyben felosztották Kelet-Európát náci és szovjet érdekszférára. Október 1-re befeje- ződött Lengyelország megszállása, bár a lengyel kormány soha nem adta meg magát.

Franciaország és Nagy-Britannia szerződésben garantálta Lengyelország területi sért- hetetlenségét, azaz ha támadás éri az országot, hadba lépnek mellette és hadat üzennek a támadó(k)nak. A lengyelek elleni német támadást követően, szeptember 3-án ez meg is történt — az Egyesült Királyság és Franciaország hadat üzent Németországnak. A Szovjet- uniónak nem.

Miközben a Vörös Hadsereg — a titkos záradéknak megfelelően — betört Lengyelország keleti felébe, a szovjet kormány többször is emlékeztette Németországot, hogy a Vörös Hadsereg ugyanolyan részt vállalt a „lengyel akcióban”, mint a Wehrmacht. Erről Molotov így beszélt a Legfelsőbb Tanács 1939. október 31-i ülésén: „De kiderült, hogy elég egy gyors csapás Lengyelországra a német hadsereg, majd pedig a Vörös Hadsereg részéről, hogy a versailles-i szerződés e fattyújának híre-hamva se maradjon.”

*

A Hitler és Sztálin közötti alku megítélése több mint 80 év elteltével sem egységes a történészek között: miközben a lengyeleknél és a baltiaknál ez a nap a nagyhatalmi felosztásuk kezdetét jelenti, Európában pedig a diktatúrák áldozatainak emléknapja, Putyin a korábbiaknál is erősebben tagadja az orosz felelősséget. „A Szovjetunió megnem- támadási szerződést kötött Németországgal. Az emberek azt mondták: Á, ez rossz. De mi a baj azzal, ha a szovjetek nem akartak háborúzni?” — kérdezte már 2014-ben.